A testmozgás egy kulcsfontosságú gén szabályozásával segíti az idősödő izmokat a sérült fehérjék eltávolításában és az újjáépülésben.
A kor előrehaladtával az izomtömeg és az izomerő fokozatosan csökken, ami nemcsak a mindennapi mozgást nehezíti meg, hanem az elesések kockázatát is növeli. A Duke-NUS Orvostudományi Iskola, a Szingapúri Általános Kórház és a Cardiffi Egyetem kutatói most azonosították azt a molekuláris rendszert, amely felelős az izmok öregedéséért.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közzétett tanulmány szerint az öregedési folyamat során a DEAF1 nevű gén túlműködővé válik. Ez a változás megzavarja az mTORC1 jelátviteli útvonalat, így a sejtek túl sok új fehérjét termelnek, miközben képtelenné válnak a sérült fehérjék eltávolítására.
Egészséges szervezetben a FOXO fehérjecsalád tartja ellenőrzés alatt a DEAF1 gén aktivitását, a kor előrehaladtával azonban a FOXO fehérjék védőhatása gyengül. A ScienceDaily írása szerint a felhalmozódó hibás fehérjék leterhelik az izomsejteket, ami az izomszövet regenerációs képességének romlásához vezet.
A fizikai aktivitás
A fizikai aktivitás képes megszakítani ezt a káros folyamatot azáltal, hogy olyan szabályozó fehérjéket aktivál, amelyek csökkentik a DEAF1 gén szintjét. A mozgás hatására az mTORC1 útvonal visszanyeri az egyensúlyát, így az izomsejtek el tudják végezni a belső takarítást, miközben a szövetek újjáépítéséhez szükséges új fehérjéket is előállítják.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
„A testmozgás képes visszafordítani ezt a folyamatot és helyreállítani a felborult egyensúlyt. A fizikai aktivitás olyan fehérjéket aktivál, amelyek csökkentik a DEAF1 szintjét, így a növekedési útvonal ismét egyensúlyba kerül. Ez lehetővé teszi az idősödő izmok számára a sérült fehérjék kitakarítását és a megfelelő újjáépülést, segítve őket abban, hogy erősebbek és ellenállóbbak maradjanak” – nyilatkozta Tang Hong-Wen, a kutatás egyik vezetője.
Egy fontos korlát
A szakemberek ugyanakkor egy fontos korlátra is rábukkantak a kísérletek során. Abban az esetben, ha a DEAF1 szintje túlságosan magasra emelkedik, vagy a FOXO fehérjék működése túlságosan lecsökken, a testmozgás önmagában már nem elegendő az izomsejtek teljes helyreállításához. Ez a felfedezés arra is magyarázatot adhat, hogy az idős embereknél miért tapasztalhatók eltérő mértékű javulások a rendszeres edzések hatására.
Az ecetmuslicákon és idős egereken végzett vizsgálatok egyértelműen igazolták a gén kulcsszerepét a folyamatban. Amikor a kutatók mesterségesen megemelték a DEAF1 szintjét, az állatok izmai gyorsan legyengültek, míg a gén aktivitásának csökkentése visszahozta az izomerőt és a sejt karbantartási egyensúlyát.
„A testmozgás arra utasítja az izmokat, hogy takarítsanak ki és induljanak újra. A DEAF1 szintjének csökkentése segít az idősödő izmoknak visszanyerni erejüket és egyensúlyukat, ami szinte olyan, mintha megnyomnánk a visszaállító gombot. Mivel idős felnőttek millióit fenyegeti az izomtömeg vesztése, a DEAF1 megértése új utakat nyithat az izmok védelmében és az életminőség javításában” – fogalmazott Priscillia Choy Sze Mun, a tanulmány első szerzője.
A felfedezés a jövőben olyan terápiák kifejlesztéséhez is elvezethet, amelyek az edzés molekuláris hatásait utánozzák. Ez különösen azoknak a betegeknek nyújthat segítséget, akik műtétek, súlyos betegségek vagy daganatos megbetegedések miatt képtelenek az aktív testmozgásra.
„Ez a tanulmány molekuláris szinten segít megérteni, miért veszítik el az idősödő izmok a regenerációs képességüket, és miért képes a testmozgás helyreállítani ezt az egyensúlyt egyes egyéneknél. A DEAF1 kulcsfontosságú szabályozóként való azonosításával az eredmények új utakhoz vezethetnek, amelyek révén a mozgás előnyeit a gyorsan öregedő társadalmak javára fordíthatjuk” – fejtette ki Patrick Tan, a Duke-NUS kutatási dékánhelyettese.



