Megpróbálták eltussolni az illegálisan Amerikában tartózkodó gyermekek fogvatartására szolgáló intézményben kirobbant járványt

Fotó: Flickr/Charles Edward Miller
not image

Kornis Vivien

2021. július 31. - 22:24

Egy nemrég benyújtott panasz igen súlyos állításokat tett a texasi katonai bázison kialakított ideiglenes befogadó intézményről és arról, hogy hogyan kezelik az ott fogvatartott gyermekek egészségügyi és mentális problémáit,

A texasi Fort Bliss katonai bázison az illegálisan az Egyesült Államokban tartózkodó kiskorúak fogvatartására létrehozott intézmény szövetségi tisztviselői “mindent megtettek”, hogy titokban tartsák a koronavírus-járvány mértékét, és egyikük állítólag azt mondta, hogy “majd a politika megoldja”, ha véletlenül kiderül, mi a helyzet – állítják önkéntesek. 

A texasi bázissal kapcsolatos vádakat egy panaszban fogalmazták meg, amelyet szerdán nyújtott be a nonprofit kormányzati elszámoltathatósági projekt Arthur Pearlstein és Lauren Reinhold nevében, akik önkéntes munkát vállaltak a Fort Blissben április és június között. 

A Fox News által megszerzett dokumentum azt állítja, hogy a koronavírus széles körben terjed a gyermekek között, és az számos alkalmazott is megfertőződött. A panasz szerint az intézmény túlzsúfolt, és a gyermekek számára nem biztosítottak megfelelő maszkokat, de amit igen, azt sem alkalmazták következetesen.

Az önkéntesek szerint az amerikai népegészségügyi hivatal egy vezető tisztviselője nem volt hajlandó elárulni nekik, hogy hány fertőzött van a fogvatartott kiskorúak között, mert ha kiderül, azzal “a politika átvenné az irányítást, és nem a valóság, hanem az észlelés számít majd.” Azt azonban hajlandó volt beismerni, hogy számos gyermeknek kórházi ápolásra volt szüksége, de további információkkal nem szolgált – írja a New York Post.

Pearlstein és Reinhold azzal is megvádolta az intézményt, hogy súlyos bántalmazás és csalás történnek Fort Blissben, de aggályaikat nem voltak hajlandóak meghallgatni vagy kivizsgálni. Ezek között szerepel az alsóneműk, a cipők és a zoknik hiánya, amik beszerzésére javaslatot is tettek, de ezt elutasították azzal, hogy “nincs időm ilyen sz–ságokkal foglalkozni”, és végül saját maguk költöttek több száz dollárt könyvekre, szemüvekegre, játékokra és egyéb dolgokra.

Az önkéntesek az állítják, hogy a helyszínen dolgozó építőmunkások hangosan és gusztustalanul viselkedtek a fogvatartott kiskorú lányokkal szemben, amikor az egyik sátorból a másikba sétáltak a gyermekek, azonban a vezetőség lesöpörte az ezzel kapcsolatos panaszokat az asztalról. 

A dokumentum szerint az önkénteseket érkezési sorrendben osztották be a feladataikra a képességeik vagy képzettségeikre való tekintet nélkül, így például egy spanyolul beszélő szociális munkás heteken keresztül csupán felügyeletet végzett, mielőtt megengedték volna neki, hogy a különböző problémákkal küzdő gyermekekkel szakmailag foglalkozzon.

Az önkéntesek szerint a gyermekek depressziósak vagy depressziós epizódjaik vannak, öngyilkossági gondolatokkal küzdenek, és a szakértői tanácsadásra vonatkozó kéréseiket rendre ignorálják vagy elutasítják. 

Miután letelt az önkéntességi idejük, részletes tájékoztatót kaptak arról, hogy ha bárki az élményeikről kérdezné őket a Fort Blissben elvégzett munkájukkal kapcsolatban, “mindenről úgy kell beszélniük, hogy pozitívan hangozzon, és semmiféle negatívumról nem tehetnek megjegyzéseket.”