Az idősödő agy nem a hanyatlás miatt vált működési módot, hanem céltudatosan alkalmazkodik a megszerzett tudás átadásához.
Az életkor előrehaladtával sokan tapasztalják, hogy a mindennapi apró részletek, mint egy parkolóhely helye vagy egy időpont felidézése nehezebbé válik. Az epizodikus memóriáért felelős hippokampusz aktivitása fokozatosan csökken, miközben az általános ismereteket és átfogó összefüggéseket őrző homloklebeny veszi át a vezető szerepet.
Az idegtudósok évtizedekig úgy vélték, hogy ez a váltás csupán a szellemi leépülés ellensúlyozására szolgáló kényszermegoldás. Az Arizonai Egyetem kutatói a Perspectives on Psychological Science című szaklapban megjelent tanulmányukban megkérdőjelezik ezt az elméletet.
A szakértők szerint az agy nem visszavonulót fúj, hanem újraoptimalizálja az erőforrásait az életkor előrehaladtával felhalmozott óriási információmennyiség hatékonyabb kezelésére. A ScienceAlert szerint az idegrendszer átalakulása nem a hanyatlásról szól, hanem a fejlődés természetes folytatása.
„A kognitív öregedés uralkodó elméletei a késői életszakaszt a leépülés ellensúlyozásaként írják le, amely során az agy a növekvő idegi károsodás ellenére próbálja fenntartani a teljesítményt. Ehelyett azt feltételezzük, hogy az öregedés a fejlődés folytatása: a memóriarendszerek genetikailag megőrzött, alkalmazkodó átrendeződése, amely párhuzamba állítható az agy korábbi életszakaszaiban zajló átmenetekkel” – írták a tanulmány szerzői.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A gyerekkori kép
Hasonló átrendeződés gyerekkorban is megfigyelhető, csak éppen ellenkező irányban. Az idősödő agy működésének megváltozása nem a plaszticitás elvesztését jelzi, hanem az energiahatékonyságot szolgálja.
A hippokampusz kifejezetten nagy energiaigényű terület, így a szervezet a takarékosság érdekében átcsoportosítja a kapacitásait. Ezt az elképzelést az is alátámasztja, hogy bizonyos idegi hálózatok kifejezetten megerősödnek az évek múlásával.
A jelenség az állatvilágban is jelen van. Az idősebb patkányok inkább a már ismert útvonalakra támaszkodnak, míg az idős nőstény afrikai elefántok a közösségi tudás legfőbb őrzőivé válnak.
„Az állatvilágból származó eredmények azt sugallják, hogy a memóriarendszer öregedéssel járó átrendeződése nem csak az emberre jellemző, hanem általános elv a hosszú élettartamú és összetett társadalmi felépítésű fajoknál” – mutattak rá a kutatók.
A háttérben evolúciós okok állhatnak. Időskorban a napi részletek megjegyzése helyett a felhalmozott tapasztalatok és tudás átadása válik a legfontosabb feladattá a közösség fennmaradása szempontjából. Az elmélet az Alzheimer-kór megértésében is új távlatokat nyithat. A betegség korai szakaszában a hippokampusz túlreagálása figyelhető meg, ami megakadályozhatja az agy természetes és hasznos prioritásváltását.
A kutatók most azt tervezik, hogy hosszabb távon követnek nyomon vizsgálati alanyokat, így próbálják a gyakorlatban is igazolni az idegi erőforrások átcsoportosítását.
„Ha a normális öregedésre pusztán hanyatlásként tekintünk, alapvetően tévedünk. Az idősebb agy más feladatokra van optimalizálva, mint a fiatalabb, elsősorban a felhalmozott szaktudás megosztására és a társas kapcsolatok ápolására” – nyilatkozta Fabian-Xosé Fernandez pszichológus.



