A hútik stratégiai sikere súlyos csapást mért Szaúd-Arábiára, miközben Washington elutasította a katonai segítségnyújtást.
A Bab el-Mandeb-szorosra néző stratégiai területek és a Vörös-tenger torkolatában fekvő szigetek megszerzésével a húti lázadók az elmúlt évek legsúlyosabb vereségét mérték Szaúd-Arábiára. Az offenzíva felszínre hozta a szaúdi hírszerzés hiányosságait, a helyi szövetséges erők összeomlását, valamint az amerikai védelem korlátait.
A világ olajellátása szempontjából kulcsfontosságú tengeri útvonal ellenőrzése komoly fejfájást okoz Rijádnak, miközben Irán és szövetségesei egyre nagyobb befolyásra tesznek szert a térségben. A The Straits Times szerint a sikeres áttörés mögött a szaúdi vezetés alulértékelt felkészültsége és a jemeni szövetségesek közötti mély megosztottság áll.
A lázadók csendben mintegy 100 ezer harcost gyűjtöttek össze, amivel messze felülmúlták az ellenoldal létszámát. Neil Quilliam, a londoni Chatham House elemzője szerint kirívó hírszerzési kudarcolról van szó. „Egyszerűen nem fogták a jeleket. Nem látták a készülődés nyomait” – mondta Quilliam. „A szaúdiakat teljesen váratlanul érte az akció Jemenben” – tette hozzá Farea Al-Muslimi jemeni politikai elemző.
Nagyon sok amerikai fegyver maradt hátra
A szaúdiak által támogatott jemeni kormányerők visszavonulásuk során jelentős mennyiségű, az Egyesült Államokból és Szaúd-Arábiából származó modern fegyverzetet hagytak hátra. Ez a hadi zsákmány tovább erősíti a lázadók katonai képességeit és komoly arculatcsapást jelent Rijád számára.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
„A jemeni kormányerők úgy omlottak össze, mint egy kártyavár. Egyáltalán nem tanúsítottak ellenállást. Teljesen feladták” – értékelte a helyzetet Abdulkhaleq Abdallah, az Egyesült Arab Emírségekben élő politikai elemző.
A vereség rávilágított arra is, hogy Rijád nem számíthat közvetlen nemzetközi katonai segítségre. Sem az Egyesült Államok, sem az európai országok nem állnak készen arra, hogy fegyveres erőkkel avatkozzanak be, sőt Washington még a szaúdiak által korábban bejelentett tengeri védelmi koalícióhoz sem csatlakozott.
A kialakult helyzetben Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös Kairóba utazott, hogy egyiptomi segítséget kérjen a válság kezelésére, miután Washington elutasította a beavatkozást. Rijád abban bízik, hogy Egyiptom tengeri és légi erői 2015-höz hasonlóan ismét szerepet vállalhatnak a Bab el-Mandeb-szoros biztonságának garantálásában.
Még súlyosabbá válhat a helyzet
A hútik eközben igyekeznek politikai engedményekre váltani a harctéri sikereiket. Dennis Ross korábbi amerikai tárgyaló szerint a csoport al-Hudejda kikötője és a szánaai repülőtér elleni korlátozások feloldását, háborús jóvátételt, valamint a nemzetközileg elismert jemeni kormány támogatásának csökkentését követeli. „Nem hiszem, hogy a szaúdiak könnyen engedhetnének az ilyen jellegű követeléseknek” – fogalmazott Ross.
Egy öböl menti tisztviselő szerint Szaúd-Arábiának szűkös mozgástere maradt. A lázadók pozícióinak elfogadása tartós stratégiai hátrányt jelentene, míg egy nagyobb szabású katonai válaszcsapás szaúdi területek elleni támadásokat válthatna ki. „Ha nem okozol elég fájdalmat a hútiknak, a túszaikká válsz” – figyelmeztetett a tisztviselő.
A Bab el-Mandeb környéki területek ellenőrzése a Hormuzi-szoros feletti iráni befolyással kiegészülve két kulcsfontosságú tengeri energetikai útvonal felett biztosít ellenőrzést Teherán és szövetségesei számára. Ez a fejlemény nehéz helyzetbe hozza a szaúdi trónörököst, akinek az iráni közeledésre épülő külpolitikai stratégiája a konfliktus miatt válságba került.
Farea Al-Muslimi szerint Teherán számára ez a helyzet tiszta nyereség, miközben az amerikai segítség elmaradása évtizedek óta a legnagyobb csapás a szaúdi-amerikai biztonsági szövetségre. „Az amerikaiak nemet mondanak. A Rijád és Washington közötti kapcsolatrendszer alapjait még soha nem érte ilyen komoly próbatétel” – nyilatkozta Al-Muslimi.
Jemen története során már számos külső hatalom vereséget szenvedett a térségben, az 1960-as évekbeli egyiptomi beavatkozástól kezdve a szovjet, majd a legutóbbi amerikai és szaúdi kudarcokig.
„Jemen a Vietnámja és Afganisztánja minden olyan hatalomnak, amely belekeveredik a konfliktusba. A szaúdiak megbuktak Jemenben, az amerikaiak megbuktak Jemenben, az egyiptomiak is megbuktak Jemenben” – hangsúlyozta Al-Muslimi.