Újabb országnak lesz női elnöke, aki rendkívül ambiciózus célokat fogalmazott meg
Egyre több országban kerül az államfői vagy kormányfői posztba nő, ezúttal Latin-Amerikában sikerült győzedelmeskednie egy nőnek.
Xiomara Castro, az ellenzéki balközép Libre párt elnökjelöltje, az elnöki posztról 2009-ben katonai puccsal eltávolított Manuel Zelaya felesége támogatóihoz beszél a hondurasi elnök- és parlamenti választások estéjén tartott eredményváró rendezvényen Tegucigalpában 2021. november 28-án.
MTI/AP/Moises Castillo 
A kábítószer-kereskedelemtől, korrupciótól és erőszaktól sújtott Hondurasban múlt héten tartottak választásokat, amelynek Xiomara Castro lett a győztese, ezzel pedig az ország történetének első női elnöke lett – írja az AFP hírügynökség.
Juan Orlando Hernández, az ország eddigi elnöke sokak szemében egy klasszikus korrupt latin-amerikai vezető volt, ezért őt is elsöpörte a változás iránti igény. Maga Castro is úgy gondolja, hogy szakítani kell az eddigi gyakorlattal, miszerint törvényekkel próbálják legitimálni a korrupciót.
„Hondurasnak most egy nő szívére van szüksége, egy olyan nő szívére, aki látja, hogy mire van szüksége az embereknek”
Castro egyébként nem tekinthető politikai outsidernek, ugyanis ő a felesége a Hondurast korábban 2006 és 2009 között irányító Manuel Zelayának, akit egy puccsal távolítottak el az ország éléről. Castrónak azonban komoly feladatai lesznek az országgal, amely több szempontból is szenved.
Honduras 10 milliós lakosságának ugyanis bő 60 százaléka él mélyszegénységben, 2018 óta pedig több ezren hagyták el az országot és lódultak meg az Egyesült Államok fele, így részeseivé váltak az amerikai-mexikói határon kialakult menekültválságnak.
Castro közölte, hogy elkötelezett az ország életszínvonalának javítása mellett, ugyanis szerinte „mindenkinek jár a méltóságteljes élet”. Éppen ezért biztosítani fogják minden gyermek számára az ingyenes, univerzális oktatást, valamint az egészségügyet is ingyenessé fogják tenni.
Honduras egyik legnagyobb problémája azonban így is a korrupció, maga Hernandez elnök is elismerte, hogy részben közvagyonból finanszírozta a választási kampányát. Éppen ezért az Amerikai Államok Szervezet (OAS) még egy korrupcióellenes missziót is küldött az országba, azonban ők 2020-ban távoztak egy vita miatt.
Castro azonban jelezte, hogy mindenképpen reaktiválni fog egy nemzetközi korrupcióellenes missziót és azt is kijelentette a francia hírügynökségnek, hogy egyenesen az ENSZ segítségét fogja ehhez kérni és már meg is keresett emiatt ENSZ-tisztviselőket.
Az újdonsült elnökasszony azt is jelezte, hogy kormányával küldeni fognak egy törvényjavaslat-csomagot a Kongresszusnak, amelyben „módosítják azokat a törvényeket, amelyek a diktatúrát tartották fent” – utalva ezzel Hernández kormányára.
Castro ezen felül közölte, hogy konkrét intézkedések közül mindenképpen hatályon kívül helyezi az úgynevezett „titkok törvényét”, amelynek titkosították az állam összes vásárlását, ez a törvény volt ugyanis szerinte az, ami mögé rejtve folyt a korrupció. Jelezte azt is, hogy növelni fogják a pénzmosás büntetési tételét a hondurasi BTK-ban.
Az Egyesült Államokkal való leendő kapcsolatról Castro elmondta, hogy az ország számára is kulcsfontosságú, hogy együtt tudjanak működni a migráció, az emberi jogok és a menekült gyermekek jogai kérdésében. Anthony Blinken már korábban jelezte, hogy együttműködne Castróval.
Castro természetesen kitért a kábítószer-kereskedelemre is, amely súlyos erőszakot és korrupciót eredményezett Hondurasban. A kartelleknek sikerült ráadásul jelentős politikai tőkét szerezniük, elég csak Hernández testvérére gondolni, akit kereskedelem miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek.
„Harcolni fogunk a drogkereskedelem ellen. Biztosítani fogjuk a határaink biztonságát a szárazföldön, levegőben és a tengeren is, hogy a drogkereskedők és a fegyverkereskedők ne tudják betenni a lábukat az országunkba”
mondta.
Castro végül kitért arra férjére is, aki bár korábban jobboldali gondolatokkal került megválasztásra, hatalmas baloldali fordulatot vett, többek között Hugo Chavez venezuelai és Daniel Ortega nicaraguai elnökökkel is jó kapcsolatot ápolt, akiket többen kommunistának tartanak.
Manuel Zelaya végül egy civil-katonai puccs áldozata lett, végül el is menekült az országból, ahova 2011-ben tért vissza. Castro vele kapcsolatban annyit mondott: a férje gondolkodását fogja követni a szegénység felszámolásában egy „demokratikus szocialista” programmal.
