Hatalmas esőerdők nőhettek a Déli-sark közelében
A legújabb kutatások alapján a Föld egyik legzordabb táján korábban burjánzott az élet.
Több millió évvel ezelőtt a Föld atmoszférájában sokkal nagyobb mennyiségben volt szén-dioxid, mint napjainkban – ennek köszönhetően a kréta lehetett bolygónk legmelegebb korszaka. A kutatók eddig csak találgatták, milyen lehetett az Antarktisz ebben az időben, nemrég azonban óriási felfedezést tettek.
A kréta kori Déli-sarktól körülbelül 900 kilométerre elhelyezkedő tenger fenekén végeztek fúrásokat egy speciális szerkezet segítségével. Amit találtak, az még őket is valósággal meglepte – megkövesedett pollenszemcsék és spórák voltak a felszínre hozott mintákban.
„Egy különleges, tengerfenék fúrására alkalmas eszközzel érkeztünk a kutatás helyszínére. Ez volt az első alkalom, hogy valaki leáshatott az Amundsen-tenger mélyére. Tudtuk, hogy amiket találtunk, nagyon régiek, akár kréta koriak is lehetnek, de pontosabban csak akkor jöttünk rá, amikor megvizsgáltuk őket. Megdöbbentünk, amikor az első leleteket a felszínre hoztuk.”
nyilatkozta Johann Klages, az Alfred Wegener Institute vezető kutatója.
A felfedezőcsapat az RW Polarstern jégtörő hajóval utazott a nyugat-antarktiszi Amundsen-tengerhez, a déli szélesség 73,54 fokára. Gleccsermaradványok és üledékek hátráltatták a fúrást, azonban a MRUM – MeBo70 elnevezésű speciális szerkezetnek hála a tengerfenéken egy 80 méteres lyukat sikerült létrehozniuk.
Állandó monitorozás alatt tartották a területet, figyelték a műholdképeket, a környéken pedig helikopterekről pásztázták a tengert, hogy elkerüljék a veszélyes jéghegyeket. Napokon keresztül folyt a vájás, a „kincseket” azonban már 30 méter után megtalálták.
A fúrásmintákat különféle módszerekkel megvizsgálva összesen 62 növényfaj fosszilis pollenjét és spóráját fedezték fel, valamint megkövesedett gyökérszerkezeteket is találtak. A Nature hasábjain megjelent publikáció alapján ezek a fajok a Föld déli féltekére jellemző flóra tűlevelű növényei és páfrányai voltak. Igaz, hogy az Atlanti-óceán mélyéről hozták fel ezeket a leleteket, azonban korábban itt a Zélandia nevű kontinens terült el.
A kutatás során arra is rájöttek, hogy mérsékelt égövi erdőségek lehetettek ezen a helyen annak ellenére, hogy az akkori Déli-sarktól csupán 900 kilométerre voltak.
„Lenyűgöző biológiai sokféleséget találtunk ezen a szélességi fokon.”
mondta Johann Klages.
A csapat később egy modellt készített, amely alapján meghatározták, milyenek lehettek az éghajlati viszonyok. Arra jutottak, hogy az évi átlaghőmérséklet körülbelül 13 Celsius-fok volt, ami nagyjából egy átlagos dél-kanadai klímának felel meg. Ahhoz, hogy megfelelő hőmérsékleten maradhasson egy olyan terület, ahol négy hónapig sötét van, extrém koncentrációjú szén-dioxidnak kellett a légkörben lenni. Ez az érték 1 120 és 1 1680 ppm között mozoghatott – összehasonlításképpen a Földön a legfrissebb adat alapján napjainkban 415 ppm a szén-dioxid sűrűsége.
Az egyik legérdekesebb felfedezés még az őserdő mellett az, hogy a kréta idején egészen biztosan nem volt jég a mai Antarktiszon. Ez egy figyelmeztető jel lehet az emberiségnek arra, hogy ha nem megfelelő módon kezeljük a szén-dioxid problémáját, akkor az atmoszférába kerülve súlyos károkat okozhatunk. A jégréteg már a jelenlegi értékek mellett is folyamatosan olvad.
Az előrejelzések szerint ha a mostani ütemben folytatódik a szén-dioxid kibocsátása a légkörbe, akkor 2100-ra 1 000 ppm-re fog növekedni a koncentráció, ami már kréta kori éghajlathoz vezethet. Gondoljunk csak bele, milyen hőmérsékletek uralkodhatnak majd az egyenlítő térségében vagy a jelenlegi mérsékelt égövön, ha a Déli-sarkhoz közel óriási esőerdők alakulhattak ki.
