Egy idős, demenciával küzdő férfi halála előtt két héttel kötött házassága érvénytelennek minősül – jelentette be a Pest Vármegyei Főügyészség. A bíróság jogerősen kimondta: a férfi mentális állapota nem tette lehetővé, hogy tudatos döntést hozzon házasságkötéséről, melynek jogkövetkezményeit sem volt képes felmérni.

A 87 éves, gyermektelen férfi hosszú ideje több súlyos, krónikus betegségben szenvedett, állandó felügyeletre szorult, s fizikailag is legyengült. A mentális hanyatlás jelei már kórházi tartózkodása alatt is egyértelműek voltak: nem tudott értelmes válaszokat adni, nem volt képes reálisan megítélni saját állapotát. Ezért a kórház kezdeményezte gondnokság alá helyezését.

Eközben a férfi későbbi felesége – egy régi ismerőse – két ügyvéd társaságában váratlanul megjelent a kórházban, kérve a férfi azonnali hazabocsátását. A kezelőorvos ugyan pszichiátriai vizsgálatot javasolt, de a nő és jogi képviselői tiltakoztak. Végül a férfi kérésére hazaengedték, noha a kórház az esetről értesítette a gyámhatóságot.

A nő ezután házassági szándéknyilatkozatot és egy különleges engedélykérelmet nyújtott be a szentendrei jegyzőhöz, mely alapján a jegyző engedélyezte a házasságkötést, sőt, azt is, hogy a szertartást a férfi otthonában, Leányfalun tartsák meg. Azonban egy későbbi írásszakértői vizsgálat megállapította, hogy a dokumentumokat nem a férfi írta alá.

A házasságkötésre végül közvetlenül egy újabb kórházi hazabocsátást követően került sor. A férfi ekkor már erősen zavart volt, beszédzavarral küzdött, s csak korlátozottan volt képes együttműködni. Két héttel később újra kórházba került, ahol elhunyt.

A férfi testvérei szerint a nő tudatosan kihasználta az idős ember kiszolgáltatott helyzetét és szellemi leépülését, kizárólag azért, hogy megszerezze a vagyonát. Panaszuk nyomán a Pest Vármegyei Főügyészség pert indított a házasság érvénytelenségének megállapítása érdekében.

Az ügyben kirendelt igazságügyi szakértő megerősítette: a férfi a házasságkötés idején nem rendelkezett a szükséges belátási képességgel. A Szentendrei Járásbíróság ennek alapján érvénytelennek nyilvánította a házasságot, amit a Budapest Környéki Törvényszék másodfokon jogerős ítélettel megerősített.

Frissítés: Cikkünk megjelenése után Dr. Ignácz Dávid, a Szentendre város jegyzője helyreigazítást kért a Pest Vármegyei Főügyészségtől, illetve az általuk megjelentett anyagból cikket író médiumoktól.

Mint írja: A sajtóközlemény negyedik bekezdése, mely szerint: „Mindezeket követően a szentendrei jegyzőnek benyújtottak egy házassági szándék bejelentéséről szóló jegyzőkönyvet, valamint egy házasságkötés előtti várakozási idő alóli felmentésre irányuló kérelmet. Később írásszakértő megállapította, hogy ezeket nem a férfi írta alá. A kérelem alapján a jegyző engedélyezte a házasságkötést, és azt is, hogy a házasságkötésre lakóhelyén, Leányfalun kerüljön sor.”

A sajtóközleményben szereplő állítás azonban valótlan. Szentendre Város Jegyzőjéhez nem nyújtottak be házassági szándék bejelentésről szóló jegyzőkönyvet és a házasságkötés előtti várakozási idő alóli felmentési kérelmet és Szentendre Város Jegyzője nem engedélyezte a házasságkötést és azt sem, hogy a házasságkötésre lakóhelyén, Leányfalun  kerüljön sor.

A megalapozatlan tényállítás sérti Szentendre Város, a Szentendrei Közös Önkormányzati Hivatal és Szentendre Város Jegyzőjének jó hírnevét, ezért a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 12. § alapján az eredeti közzététellel azonos módon és terjedelemben kérem az alábbi helyreigazítás közzétételét.

„Tévesen közöltük 2025. május 7. napján 09.29. perckor, hogy Szentendre Város Jegyzőjéhez nyújtottak be házassági szándék bejelentésről szóló jegyzőkönyvet és a házasságkötés előtti várakozási idő alóli felmentési kérelmet és Szentendre Város Jegyzője engedélyezte a házasságkötést és hogy a házasságkötésre lakóhelyén, Leányfalun kerüljön sor.”

A fentiekkel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom és kiigazítási kérelmem okaiként az alábbi szakmai okokat és jogszabályi helyeket jelölöm meg:

Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény (a továbbiakban: At.) 9. § (1) bekezdése értelmében „a házasságkötést és a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését megelőző eljárásra, a házasságkötésnél és a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésénél történő közreműködésre, valamint a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvezésére az az anyakönyvvezető illetékes, aki előtt a házasulók vagy a felek a szándékukat bejelentik.”

Az At. 17. §-a szerint „(1) A házasságkötési szándék bármely anyakönyvvezetőnél bejelenthető.

(2) A házasulók a házasságkötési szándékukat – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – együttesen, személyesen jelentik be, amelyről az anyakönyvvezető a kormányrendeletben meghatározott adattartalmú jegyzőkönyvet vesz fel, amelyet a házasulók, az anyakönyvvezető és – ha közreműködött – a tolmács aláírnak.”

Házasuló nem nyújthat be házassági szándék bejelentéséről szóló jegyzőkönyvet, tekintettel arra, hogy ezt a jegyzőkönyvet csak anyakönyvvezető veheti fel, az elektronikus anyakönyvi rendszer útján.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény 4:7. §-a szerint „(1)A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniük, hogy házasságuknak nincs jogi akadálya, és igazolniuk kell, hogy házasságkötésük jogi feltételei fennállnak.

(2) A házasságkötést az anyakönyvvezető csak a házasságkötési szándék bejelentését követő harminc nap utáni időpontra tűzheti ki. A jegyző e határidő alól indokolt esetben felmentést adhat.”

Az anyakönyvvezető és az anyakönyvi szervek eljárásáról és kijelöléséről, valamint az anyakönyvezéshez szükséges képesítési feltételekről szóló 174/2017. (VI. 30.) Korm. rendelet 1. § (5) bek. a) pontja szerint az anyakönyvvezető illetékességi területe a kinevezése és megbízása szerinti képviselő-testület hivatalához tartozó fővárosi kerület vagy település illetékességi területére terjed ki. Ennek alapján a jegyző hatásköre és illetékessége is csak erre az illetékességi területre terjed ki.

A fentiekre vonatkozóan tájékoztatom, hogy a szentendrei anyakönyvvezetőnél ilyen házasságkötési szándék bejelentés nem történt, ebből következően házasságkötés sem, így a konkrét esetben a szentendrei jegyző sem hozhatott 30 napos ún. várakozási idő alóli felmentésről döntést.

Amennyiben valós lett volna a házasságkötési szándék bejelentése, akkor sem jelölhetett volna ki a szentendrei jegyző az illetékességi területén kívüli települést a házasságkötés külső helyszínének. Emiatt is téves állítást tartalmaz a sajtóközlemény.