A grönlandi cápák szemszövetei évszázadokon át épek maradnak, ami új utakat nyithat az emberi látásromlás kezelésében.
A leghosszabb életű gerincesként ismert grönlandi cápa akár 400 évig is elélhet az Arktisz sötét vizeiben anélkül, hogy látása az öregedéssel járó pusztulás jeleit mutatná. A tudósok korábban úgy vélték, hogy ezek az élőlények a szemükön élősködő paraziták és a mélytengeri homály miatt szinte teljesen vakok, ám a legújabb vizsgálatok megcáfolták ezt a feltételezést.
A Nature Communications című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a cápák retinalis szövetei évszázadokon keresztül egészségesek maradnak. A kutatók megállapították, hogy egy speciális DNS-javító mechanizmus akadályozhatja meg a szemszövetek leépülését, miközben az állatok látórendszere tökéletesen alkalmazkodott a sarkvidéki vizek szürkületi viszonyaihoz.
A kaliforniai Irvine Egyetem élettani és biofizikai docense, Dorota Skowronska-Krawczyk a látás molekuláris folyamatait vizsgálja. A kutatónő figyelmét egy korábbi szakcikk hívta fel a fajra, amelyben a szemparaziták miatti látásvesztést valószínűsítették. Számos felvétel elemzése után azonban észrevette, hogy a cápák a fény felé forgatják a szemgolyójukat, ami alaposabb vizsgálatra sarkallta a szakembereket.
Éveken át gyűjtötték a mintákat
A kísérletekhez szükséges mintákat 2020 és 2024 között gyűjtötték be a grönlandi Disko-sziget közelében lévő kutatóállomás segítségével, ahonnan a felboncolt cápaszemeket tartósító oldatban szállították a laboratóriumokba, mint ahogyan arról a ScienceDaily számolt be. A helyszíni munkában a Koppenhágai Egyetem, az Indiana Egyetem és a Virginiai Tengerkutató Intézet munkatársai is közreműködtek.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A nagyméretű szervek elemzését végző Emily Tom elmondta, meglepő élmény volt számára, amikor kibontotta a kétszáz éves, baseball-labda nagyságú mintát tartalmazó csomagot. A kutatócsoport tagjai az anatómiai elemzések során nem találták sejtelhalás nyomát a retinában. Ezen kívül kimutatták a gyenge fényben való látásért felelős rodopszin fehérje jelenlétét is, amely kifejezetten a kék fény érzékelésére hangolódott a mélytengeri környezetben.
„Nem sokan foglalkoznak a cápákkal, különösen nem a látásukkal. Olyan hosszú életű fajoktól, mint a grönlandi cápa, rendkívül sokat tanulhatunk a látásról és a hosszú élettartamról, ezért kiemelten fontos a hasonló kutatások finanszírozása” – fogalmazott Emily Tom.
A grönlandi cápák szemének szövetszerkezeti épsége és a látásukat védő molekuláris folyamatok a jövőben az emberi szembetegségek kezelésében is áttörést hozhatnak. A kutatók bízhatnak abban, hogy a cápáknál megfigyelt sejtvédelmi mechanizmusok segíthetnek az időskori makuladegeneráció vagy a glaukóma megelőzésében.
A kutatást vezető Skowronska-Krawczyk úgy vélte, a munkájuk legszebb része a teljesen új mechanizmusok felfedezése. „Lenyűgöző érzés elsőként látni az eredményeket a világon, az új szabályok és felfedezések élvonalában lenni, majd ezt az örömöt megosztani a hallgatókkal” – mondta a kutató.