Grönland és az Antarktisz 11,3 ezermilliárd tonna jeget veszített, ami több mint három centiméterrel emelte meg a tengerszintet.
A 70-es évek végéig visszanyúló műholdas adatok részletes elemzése jelentős mértékű jégveszteséget tárt fel a Föld két hatalmas jégtakarójánál, Grönlandon és az Antarktiszon. Az 1979 és 2023 közötti időszakban összesen 27 műholdas küldetés mérései szerint a két térség 11,3 ezermilliárd tonna jeget veszített, ami 3,14 centiméteres globális tengerszint-emelkedéshez járult hozzá. Az átfogó kutatás eredményeiről a Scientific Data című szaklapban megjelent tanulmány alapján adta hírül a The Straits Times.
A nemzetközi sarkkutatókból álló munkacsoport eddigi legteljesebb elemzése újabb egyértelmű bizonyítékot szolgáltat az emberi tevékenység okozta globális klímaváltozás hatásairól. Az óriási adatmennyiség feldolgozását végző szakemberek arra törekedtek, hogy közérthetővé tegyék a folyamat léptékét.
„Hogy kontextusba helyezzük ezt a hatalmas számot, 11,3 ezermilliárd tonna jég egy olyan kockát töltene meg, amelynek minden oldala 23 kilométer magas” – fejtette ki Ines Otosaka, az angliai Northumbria Egyetem klímakutatója, a kutatás vezető szerzője.
A dokumentált jégveszteség mintegy 60 százaléka Grönlandról származott, míg 40 százaléka az Antarktiszról, noha Grönland területe mindössze nyolcadada a déli kontinensének. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a folyamat közvetlenül veszélyezteti a tengerparti területek lakosságát.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
„Amikor a jégtakarók elolvadnak, hozzájárulnak a globális tengerszint emelkedéséhez. A tengerszint minden egyes centiméteres emelkedésével körülbelül 2-3 millió ember válik kitetté az évente visszatérő tengerparti elöntéseknek. A jégtakarók jelenleg a tengerszint-emelkedés fő mozgatórugói, amelyek a teljes növekedés nagyjából 25 százalékáért felelősek” – mondta Otosaka.
A kutatók a műholdas adatokat egészen a 70-es évekig visszamenőleg vizsgálták meg. Ez a hosszú időtáv visszaigazolta, hogy a jégvesztés a 90-es években kezdődött, azóta pedig folyamatosan gyorsul. Az adatok tanúsága szerint a jégveszteség üteme négyszeresére nőtt a 80-as és a 2010-es évek közötti időszakban.
Az átmeneti lassulás
A felmérés kimutatott egy átmeneti lassulást a jégvesztés mértékében 2020 és 2023 között, a szakemberek szerint azonban ez csupán rövid távú ingadozás, nem pedig a hosszú távú tendencia megfordulása. Kelet-Antarktiszon a szokatlanul nagy mennyiségű havazás pótolta a kontinens más részein lévő gleccserek veszteségének egy részét, míg Grönlandon a relatíve enyhe nyarak lényegesen csökkentették a felszíni olvadást.
A jégveszteség nagyjából 84 százaléka abból adódott, hogy a gleccserek egyre gyorsabban áramlanak az óceánba, nem pedig a felszíni olvadás okozta. Ez arra utal, hogy a hosszú távú folyamatot elsősorban a jégtakarók felmelegedő óceánra adott reakciója hajtja.
A Grönlandon és az Antarktiszon tapasztalt jégveszteség miatti tengerszint-emelkedés első hallásra nem tűnik kirívóan nagynak, ám világszerte újabb 6-9 millió embert tesz ki a tengerparti áradások és az erózió kockázatainak.
„Ezek az eredmények komoly tanulságokkal szolgálnak a tengerparti tervezés számára, és megmutatják, hogy sürgősen terveket kell kidolgoznunk a part menti közösségek védelmére a jégtakarók olvadásának hatásaival szemben” – fogalmazott Otosaka.