A New Horizons adatai alapján folyékony nitrogén törhetett a felszínre a Plútó óriási jégmezőjének repedéseiből.
A Southwest Research Institute kutatói a NASA New Horizons űrszondájának adatait elemzve arra a következtetésre jutottak, hogy folyékony nitrogén szivároghatott a Plútó felszínére. A folyamat a törpebolygó jellegzetes, szív alakú régiójában, a Sputnik Planitia néven ismert óriásgleccser északi részén mehetett végbe.
A szakemberek a friss vizsgálatok során az első olyan bizonyítékokat azonosították, amelyek arra utalnak, hogy a közelmúltban folyékony halmazállapotú anyag áramlott a Plútó felszínén. A kutatást Alan Stern, a New Horizons misszió vezetője irányította, az eredményekről pedig a ScienceDaily írása szerint a Planetary Science Journal számolt be.
„A Plútó sosem hagyja abba a meglepetésszerzést, és ez az új eredmény is pontosan ezt igazolja. Amellett, hogy folyadékok nemrégi felszíni megjelenésére utal, egy teljesen új típusú, időben változó jelenség jelenlétét is felveti a törpebolygón” – fejtette ki Alan Stern.
A Texas és Oklahoma együttes területénél is nagyobb Sputnik Planitia jégleccserét túlnyomórészt fagyott nitrogén alkotja. A New Horizons 2015-ben és 2016-ban készített felvételein a kutatók sötét vonalakat és kiterjedt, elmosódott foltokat figyeltek meg, amelyek város nagyságú geológiai konvekciós cellákat választanak el egymástól.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A repedések mentén megjelenő elszíneződések
A repedések mentén megjelenő elszíneződések a Földön található gleccserekre emlékeztetnek, amikor azokat olvadékvíz vagy alulról feltörő folyadék nedvesíti meg. A tudósok a NASA Landsat 9 műholdjának a grönlandi jégtakaróról készült képeivel vetették össze a Plútóról kapott felvételeket. Grönlandon a szűk, sötét jelölések pontosan ott alakulnak ki, ahol folyékony víz jelenik meg a jég és a hó tetején.
Mivel a Plútó rendkívül alacsony hőmérséklete és ritka légköre miatt a nitrogén nem hullhat esőként, a folyadék csak a mélyből emelkedhetett fel. A gleccser felülete a modellezések szerint legfeljebb egymillió éves, így a megfigyelt alakzatoknak is a közelmúltban kellett keletkezniük.
„A Plútó számos olyan egyedülálló domborzati formával rendelkeztik, amely sehol másutt nem található meg a Naprendszerben, és a Sputnik Planitia ezen területe pont ezek közé tartozik. Felszíne a földitől teljesen eltérő feltételeket biztosít, ennek tanulmányozása pedig segít megérteni az anyagok viselkedését olyan környezetben, amelyet a Földön nehéz lenne előállítani” – mondta Kelsi Singer, a tanulmány társszerzője.
A folyamat fizikai hátterét a SETI Intézet munkatársa, Orkan Umurhan által vezetett számítógépes szimulációk világították meg. A modell alapján a több kilométer vastag Sputnik Planitia alján uralkodó nyomás hatására a nitrogénjég megolvadhat, a keletkező folyadék pedig a keskeny csatornákon keresztül elindulhat felfelé.
A feláramlást a lent felhalmozódó nyomás és a felhajtóerő segíti. A felszínre érve a folyékony nitrogén elegendő ideig megőrizheti halmazállapotát ahhoz, hogy elterüljön a gleccseren, sötét nyomot hagyva a fagyott nitrogénjég felületén.
„Úgy gondolom, ezeknek a megállapításoknak a legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy komoly ösztönzést adnak a szilárd nitrogén rendkívül alacsony hőmérsékleten történő fizikai vizsgálatához. Különösen fontos megérteni a mechanikai feszültség alatt álló szilárd nitrogénben zajló folyamatokat, amelyek a megolvadásához vezetnek, hiszen ezeket a jelenségeket laboratóriumban még sosem tanulmányozták részletesen” – mutatott rá Orkan Umurhan.
A kutatók egyelőre nem találtak hasonló mélyből eredő áramlásra utaló nyomokat a Plútó más részein, de a törpebolygó felszínének több mint feléről még nem áll rendelkezésre nagy felbontású térkép. Hasonló elven működő olvadási és feláramlási folyamatok a Naprendszer más égitestein is előfordulhatnak, például a Neptunusz legnagyobb holdján, a Tritonon, ahol a Voyager 2 űrszonda korábban gejzírszerű kitöréseket figyelt meg.