Folyamatos kirekesztéssel szembesülnek a leprások Elefántcsontparton
Egyes országokban még a sajtó is „lepratelepként” hivatkozik a javarészt leprások lakta közösségekre, Elefántcsontparton azonban minden eddiginél jobban kirekesztik a betegeket, ennek okán pedig sokan inkább együtt élnek egy kommunában.
Fotó: MTI/EPA/Pijal Adhikari 
Az Al Jazeera számolt be az elefántcsontparti leprások egyre nehezebb helyzetéről: a betegek ugyanis minden nap szembesülnek a társadalmi kirekesztéssel, sokan pedig úgy határoztak, inkább összeköltöznek egy kommunába, ahol biztonságban érzik magukat, távol a bántó szavaktól és lenéző pillantásoktól.
Mathieu Okoma Agoa, egy elefántcsontparti falu lakója megosztotta:
„Egy héttel édesanyám halála előtt betörtek a házába és felgyújtották. A temetése után a nők táncoltak a faluban, mert szerintük a gonosz eltűnt.”
Okoma Agoa édesanyja leprával küzdött, egy olyan betegséggel, mely már jóval a halála előtt kitaszítottá tette őt. Ez az élmény pedig Okoma Agoán is nyomot hagyott, s talán soha nem fogja tudni elfelejteni.
Nem ő az egyetlen
Camille Kouassi Assi, a falu vezetője elárulta, az ő szüleit is kitaszították a közösségből a lepra miatt, s egészen életük végig kirekesztettként éltek. Mindkét férfi a dél-elefántcsontparti Duquesne-Cremone faluban él, mely már az 1960-as évek óta nyújt menedéket a leprás betegek és a társadalmi kirekesztés elől menekülő hozzátartozóik számára.
Duquesne-Cremone egy francia papról és arról az olasz városról kapta a nevét, melynek lakói finanszírozták a település létrehozását. Első pillantásra Duquesne-Cremone épp ugyanolyan, mint bármelyik másik elefántcsontparti falu: egy 2800 fős közösség, mely egy hosszú, hatalmas erdőt átszelő út végén fekszik elszigetelten, a kíváncsi szemektől távol.
Még várat magára a „zéró-lepra” az egészségügyben
Bamba Vagamon professzor, az ország délkeleti részén, az Adzopéban található Raoul Follereau Intézet főigazgatója rámutatott:
„A lepra mikrobája társadalmilag kirekeszti a betegeket. Eltorzítja az arcot, a jellegzetes vonásokat. A beteg már nem ismeri fel magát, és azok sem, akik ismerik. Olyan, mintha már nem is létezne valójában. Ezt még szörnyűbbnek tartom, mivel a beteg minden szellemi képességét megőrzi a betegség ellenére.”
Elefántcsontparton az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által jegyzett 20 elhanyagolt trópusi betegségből (NTD) 12 fordul elő, köztük a lepra: az országban 2022-ben összesen 514 új esetet regisztráltak, ám mivel az antibiotikum-alapú kezelések hosszúra nyúlnak, a gyógyulást pedig nehéz megállapítani, aligha pontosan megmondani, valójában hány betegről van szó.
Noha a Duquesne-Cremone-ban minden leprás beteg menedéket talál, ahol senki sem bántja őket betegségük miatt, s elmondásuk szerint mindannyian „nagyon jól érzik magukat” az elfogadó közösségben, az egészségügyi személyzet mégis reméli, hogy egyszer végül e betegek is visszatérhetnek majd családjukhoz – még akkor is, ha a leprával kapcsolatos dezinformációk és tudatlanság miatt vonakodnak visszafogadni őket.
