Mikrobák milliárdjai juthattak el a Földről a Vénusz felhőrétegeibe az elmúlt egymilliárd év során egy friss kutatás szerint, amely a bolygóközi anyagátadás lehetőségét vizsgálta. A tanulmány arra jutott, hogy nagy erejű aszteroida-becsapódások elegendő mennyiségű törmeléket lökhettek az űrbe ahhoz, hogy abból életképes mikroorganizmusok is elérjék a szomszédos bolygót.

Az elképzelés a panspermia elméletére épül, amely szerint az élet vagy annak alapvető építőkövei aszteroidák, üstökösök és más kőzettestek révén terjedhetnek a világűrben. Amikor egy bolygón már kialakult az élet, egy erőteljes becsapódás felszíni anyagot repíthet az űrbe, amely magával vihet mikroszkopikus élőlényeket vagy szerves vegyületeket is. Korábban főként a Föld és a Mars közötti lehetséges anyagcserét vizsgálták, az utóbbi időben azonban a Vénusz sűrű felhőrétegeiben feltételezett mikrobiális élet új lendületet adott a kutatásoknak.

A 2026-os Lunar and Planetary Science Conference rendezvényen bemutatott tanulmányban a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának és a Sandia Nemzeti Laboratóriumok kutatói a Vénusz-élet egyenletet alkalmazták. Ezt a keretrendszert 2021-ben dolgozta ki Noam Izenberg és csapata annak becslésére, mekkora az esélye az élet jelenlétének a Vénuszon – számolt be róla a ScienceDaily.

A lakható körülmények

Az egyenlet a Drake-formulához hasonlóan több tényezőt kombinál. Az L az aktuálisan létező élet valószínűségét jelöli, az O azt, hogy az élet kialakult és meg is maradt-e a bolygón, az R a bioszféra ellenálló képességét fejezi ki, míg a C annak esélyét mutatja, hogy a lakható körülmények fennmaradtak napjainkig. A kutatók a modell alkalmazása előtt azt vizsgálták, egyáltalán túlélhetik-e a szerves anyagok a bolygók közötti utazást.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Egy becsapódás során az űrbe lökött törmelék rendkívüli hatásoknak van kitéve, mivel el kell viselnie a kilökődés sokkját, az extrém hőt, a világűr vákuumát, a sugárzást és a szélsőséges hőmérsékleti ingadozásokat. Korábbi számítógépes szimulációk és a Földön talált meteoritok elemzései ugyanakkor azt mutatták, hogy bizonyos szerves anyagok képesek átvészelni mind a kilökődést, mind a bolygóközi utat.

A kérdés az volt, mi történik, amikor ezek az anyagok elérik a Vénuszt. A kutatócsoport modellezte, miként viselkednek a tűzgömbként belépő meteoritok a bolygó légkörében, hogyan égnek le, robbannak fel és esnek szét kisebb darabokra, amelyek a felhőrétegekben lebegve maradhatnak. Ehhez az úgynevezett palacsintamodellt használták, amely leírja, miként lapul szét és fragmentálódik egy égitest a légkörön áthaladva.

20 milliárd ilyen sejtszerű részecske

Számításaik szerint az elmúlt egymilliárd évben mintegy 20 milliárd ilyen sejtszerű részecske kerülhetett a Földről a Vénuszra. A becslések alapján évente átlagosan körülbelül száz sejt oszlhatott szét a Vénusz felhőiben, miközben összességében több százmilliárd részecske érkezhetett, amelyek közül sok potenciálisan életképes maradhatott.

A kutatók hangsúlyozták, hogy modelljük nem képes a bolidák és a Vénusz légkörének minden kölcsönhatását részletesen megragadni, ráadásul az egyenlet minden paramétere jelentős bizonytalanságot hordoz. Eredményeik mégis azt mutatják, hogy a Föld és a Vénusz közötti panspermia elméletileg megvalósulhatott.

Ha egy jövőbeli asztrobiológiai küldetés élet nyomaira bukkanna a Vénusz felhőiben, az egyik lehetséges magyarázat szerint az nem ott alakult ki, hanem a Földről érkezett.