Évtizedekkel ezelőtti földalatti atomrobbantások szeizmikus adatai mutatták ki a Föld külső magjának váratlan mozgásait.
A földalatti atomrobbantások évtizedekkel ezelőtti adatai révén sikerült új, meglepő részleteket feltárni bolygónk mélyének működéséről. A Virginia Tech geofizikusa, Ying Zhou a Mururoa-atollnál 1977 és 1995 között végrehajtott francia kísérleti robbantások szeizmikus hullámait vizsgálta meg újra.
A robbantások során keletkezett hullámokat egy kazahsztáni állomáson rögzítették, így a kutató pontos pillanatképeket kapott a Föld belső folyamatairól. Mivel a kísérletek szinte pontosan ugyanazon a helyszínen történtek, a kibocsátott hullámok lényegében azonos útvonalat tettek meg a bolygó belsejében.
Az adatok elemzése során kiderült, hogy a külső magon áthaladó szeizmikus hullámok menetideje nem volt állandó az évek során. Az 1977-es mérésekhez képest a hullámok 1982-ben és 1983-ban nagyjából 0,1 másodperccel, 1988 és 1990 között pedig 0,15 másodperccel gyorsabban tették meg a távot. 1995-re azonban a haladásuk mintegy 0,15-0,2 másodperccel lelassult.
A szeizmikus hullámok
Bár a másodperc törtrészeiről van szó, ez az eltérés rendkívül jelentősnek számít a bolygón több ezer kilométert megtevő hullámok esetében, amint azt a ScienceAlert megírta. A mérések arra utalnak, hogy a szeizmikus hullámok kevert, nem homogén anyagokon haladtak keresztül. Ez az anyag ráadásul folyamatos mozgásban volt a megfigyelt évtizedek alatt.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A Journal of Geophysical Research folyóiratban megjelent tanulmány egy eddig ismeretlen hullámtípust is azonosított, amelyet a kutató PKrKP-nak nevezett el. Ez a különleges hullám nem a belső magról verődik vissza, hanem a folyékony külső mag közepén elhelyezkedő rétegekről.
A szakértő 112 olyan robbantási párt elemzett, amelyeknél a kísérletek fél foknál is közelebbről követték egymást. A külső magon áthaladó hullámokat emellett a köpenyen átterjedő, úgynevezett PP-hullámokkal is összehasonlította. A tapasztalt sebességváltozások alapján a külső magban erőteljes elkeveredés zajlik. Ying Zhou számításai szerint a csendes-óceáni térség déli részén egy több mint 700 kilométer széles és 100 kilométer vastag anyagi eltérés magyarázhatja a mérési időeltéréseket.
Az óriási anomália
A geofizikus feltételezi, hogy ez az óriási anomália a folyékony külső magban úszó, szilárd halmazállapotú anyagcsomókból állhat. A jelenség leginkább ahhoz hasonlítható, ahogy a nagyobb levesgyöngyök vagy pirított kenyérkockák lebegnek egy sűrű paradicsomlevesben.
A kapott eredmények arra utalnak, hogy a Föld külső magja nem egyenletes, tisztán folyékony fémóceánként viselkedik. A folyamatok pontosabb megértése segíthet tisztázni a bolygó mágneses mezőjét fenntartó mechanizmusokat is.
A Dél-kaliforniai Egyetem korábbi kutatásai már jelölték, hogy a külső mag deformálhatja a belső mag alakját, ami szintén hatással lehet a mágneses mezőre. A mostani elemzés különlegessége a pontos időskála, hiszen a kontrollált atomrobbantások jóval egyértelműbb adatokat adtak a korábbi földrengéses méréseknél.