Egy fekete lyuk elképesztő energiával zúzott szét egy tömeges csillagot, amelynek maradványai váratlan jeleket bocsátanak ki.
A csillagászok egy rendkívüli kozmikus eseményt figyeltek meg, amely során egy fekete lyuk darabokra tépett és fokozatosan bekebelezett egy hatalmas csillagot. Az AT2024wpp jelzésű, Whippet becenevű jelenség rövid időre a Nap energiakibocsátásának körülbelül négyszázmilliárdosát produkálta, messze felülmúlva a legfényesebb ismert szupernovákat is.
A felfedezést az Amerikai Csillagászati Társaság Phoenixben tartott konferenciáján mutatták be a kutatók. A jelenség során a fekete lyuk hatalmas gravitációs vonzása atomjaira bontotta a kísérőcsillagot, amelyből egy folyamatosan gázzal táplálkozó akkréciós korong alakult ki.
„Úgy véljük, egy fekete lyuk és egy tömeges kísérőcsillag egyesülését fedeztük fel, amelynek során a fekete lyuk szétzúzta a csillagot, egy azt tápláló korongot hozva létre. Ez egy rendkívül ritka és lenyűgöző jelenség” – fogalmazott Daniel Perley, a Liverpool John Moores Egyetem asztrofizikusa.
Érdekes mérések születtek
A fényjelzést a kaliforniai Palomar Obszervatórium Zwicky Transient Facility műszerével észlelte Anna Ho, a Cornell Egyetem adjunktusa. A méréseket a Kanári-szigeteken található Liverpool Távcső, valamint a NASA Swift műholdja is megerősítette, így a szakemberek gyorsan azonosították a ritka, kék fénnyel és röntgensugárzással járó kozmikus felvillanást – írta a ScienceDaily.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A mérések alapján az esemény fényévekkel meghaladta a hagyományos szupernovák energiáját, miközben a kiáramló lökéshullám a fénysebesség ötödével haladt kifelé a környező gázfelhőben. „Bár gyanítottuk, mivel állunk szemben, az eredmény mégis rendkívüli volt. Ez sokkal több energiát szabadított fel, mint bármely hasonló esemény vagy csillagösszeomlás okozta robbanás” – mondta Daniel Perley.
„Ezek a folyamatok nemcsak a fekete lyukak azonosításában segítenek, hanem új utat nyitnak annak megértéséhez is, hol fordulnak elő, miként keletkeznek és növekednek, valamint milyen fizikai szabályok irányítják őket” – tette hozzá a kutató.
A lökéshullám tartománya
A fekete lyukba spirálozó anyag forró korongot alkotott, amely erős gázszelet és röntgensugárzást generált. Ez a gázáramlás nekiütközött a csillag által korábban kilökött anyagnak, ami az első napokban észlelt fényes kék és ibolyántúli sugárzást hozta létre. A lökéshullám nagyjából fél év elteltével hirtelen alábbhagyott, amikor elérte a korábban kilökött gázbuborék külső határát.
A robbanást követő első hónapban a Keck és a Magellan Obszervatóriumok, valamint a Nagyon Nagy Távcső (VLT) mérései sem mutattak ki egyértelmű kémiai nyomokat. Ahogy azonban a jelenség halványulni kezdett, gyenge hidrogén- és héliumjelek bukkantak fel.
A hélium a látóirány mentén több mint másodpercenként hatezer kilométeres sebességgel mozgott a Föld irányába. Ez arra utal, hogy a csillag magjának egy sűrű szerkezete túlélhette a kezdeti megsemmisülést, de az is elképzelhető, hogy a rendszer egy harmadik tagjáról származik az anyag, amelyet a fekete lyukból kiáramló részecskeszél bombáz.