Egy korong nélküli fehér törpe ezer éve fennálló lökéshullámot bocsát ki, ami zavarba ejti a csillagászokat.
A Földtől nagyjából 730 fényévre található RXJ0528+2838 jelű fehér törpe alaposan feladta a leckét a csillagászoknak. A pici, elhalt csillagmaradvány és Naptípusú kísérője körül olyan különleges fejhullámot figyeltek meg az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövével (ESO VLT), amely a jelenleg ismert fizikai folyamatok alapján nem jöhetne létre.
A csillagászati szaknyelvben fejhullámnak nevezik azt az íves anyagfelhalmozódást, amely akkor keletkezik, amikor a csillagról kiáramló gáz- és poráramlatok nagy sebességgel nekiütköznek a csillagközi tér anyagának. Ez a jelenség a tengeren haladó hajók orra előtt felhalmozódó és szétterjedő hullámhoz hasonlítható.
Az RXJ0528+2838 esetében mért jelenségről a ScienceDaily számolt be a Nature Astronomy című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány alapján. A csillagászok megállapították, hogy a halott csillag körüli szokatlan struktúra már legalább 1000 éve folyamatosan fennáll, ami teljesen ellentmond a korábbi elméleteknek.
A kettős rendszerekben a fehér törpék általában anyagot szívnak el a kísérőcsillagukról, amely először egy forgó akkréciós korongba rendeződik a törpe körül. Ez a korong táplálja a halott csillagot, miközben az anyag egy része erőteljes kiáramlások formájában visszajut a csillagközi térbe. Ennél a konkrét objektumnál azonban a kutatók semmilyen korong jelenlétét nem tudták kimutatni.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
Nem kellene ott lennie
A felfedezést kezdetben a spanyolországi Isaac Newton Távcső felvételein vették észre, majd a részletesebb vizsgálatokhoz a VLT MUSE műszerét hívták segítségül. A mérések megerősítették, hogy a lökéshullám valóban a kettős rendszerből származik, nem pedig egy független csillagközi felhőből.
Krystian Iłkiewicz, a varsói Nicolaus Copernicus Csillagászati Központ posztdoktori kutatója és a tanulmány egyik társszerzője kifejtette, hogy a mérések egy olyan erőteljes kiáramlást tártak fel, amelynek a jelenlegi tudásunk szerint nem kellene ott lennie. Meglátása szerint a felfedezés megkérdőjelezi az anyagnak az ilyen extrém kettős rendszerekben zajló mozgásáról és kölcsönhatásairól alkotott elképzeléseket.
A rejtély kulcsa részben a fehér törpe rendkívül erős mágneses mezőjében rejlethet. A mágneses erőtér megakadályozza a korong kialakulását, és a kísérőcsillagról érkező gázt közvetlenül a fehér törpe felszínére vezeti. Simone Scaringi, a brit Durham Egyetem docense és a kutatás másik vezetője szerint az, hogy egy állítólag csendes, korong nélküli rendszer ilyen látványos ködöt képes hajtani, az egyik legmeglepőbb pillanat volt a munkájuk során.
A számítások szerint a fehér törpe jelenlegi mágneses mezője csupán néhány száz évig tudná fenntartani ezt a folyamatos kiáramlást. Mivel a lökéshullám bizonyíthatóan legalább egy évezrede létezik, a mágneses hatás önmagában nem nyújt teljes magyarázatot. A kutatók úgy vélik, egyelőre ismeretlen energiaforrás, egyfajta rejtélyes motor működhet a háttérben.
A jelenség pontos megértéséhez további hasonló kettős rendszereket kell megvizsgálni. A csillagászok abban bíznak, hogy az ESO jelenleg épülő Rendkívül Nagy Távcsöve (ELT) képes lesz feltárni a halott csillagok rejtett energiaforrásait.