Az LHS 3844b felszínén soha nem kel fel és nem nyugszik le a Nap, mivel a bolygó mindig ugyanazt az oldalát fordítja csillaga felé, mégsem kizárt, hogy bizonyos térségeiben kedvezőbb feltételek alakulhatnak ki az élet számára.

A Földnél valamivel nagyobb exobolygó 48,5 fényévre kering a vörös törpe LHS 3884 körül. Apályzárt égitestként pontosan annyi idő alatt fordul meg a tengelye körül, mint amennyi idő alatt megkerüli csillagát, így egyik féltekéjén állandó, perzselő nappal uralkodik, a másikon pedig örök sötétség és extrém hideg, amely közelíti az abszolút nulla fokot.

A nappali oldalon a hőmérséklet elérheti az 1000–2000 Kelvint, miközben az éjszakai oldalon a részecskék mozgása szinte leáll. Első pillantásra ez az éles ellentét teljesen élhetetlen környezetet sugall, egy friss kutatás azonban árnyalja a képet.

„Ha csak a nappali és az éjszakai oldal szélsőséges hőmérsékletét nézzük, könnyen arra jutnánk, hogy ezek az exobolygók túl zordak az élethez. A nappali oldalon 1000–2000 Kelvin, az éjszakain pedig majdnem abszolút nulla uralkodik. Ennek ellenére az élet megtalálhatja a módját” – mondta Daisuke Noto, a Pennsylvaniai Egyetem Penn GEFLOW laborjának posztdoktori kutatója.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Nemcsak szélsőségeket okoz

A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány szerint az apályzártság nemcsak szélsőségeket okoz, hanem hozzájárulhat a hő oldalirányú eloszlásához is. A kutatók úgy fogalmaznak, hogy az ilyen bolygók „nagyobb eséllyel képesek fenntartani helyi, mérsékeltebb hőmérsékleti viszonyokat, mivel az árapályzárás elősegíti a hőáramok oldalirányú szétterülését”.

Noto rámutatott, hogy az állandó nappallal és éjszakával rendelkező égitestek jóval gyakoribbak, mint a Földhöz hasonló, váltakozó napszakokkal bíró bolygók. „Sok hold és bolygó, amely nagyon közel kering a központi csillagához, apályzárt. Ahogy forognak a tengelyük körül és keringenek a csillaguk körül, a két mozgás üteme megegyezik, ezért látjuk például a Holdnak mindig ugyanazt az oldalát.”

A kutatócsoport nemcsak a felszíni viszonyokra koncentrált, hanem a bolygó belsejében zajló folyamatokat is vizsgálta, különösen a kéreg és a mag közötti vastag, kőzetes köpeny hőmozgását. Számítógépes modellek helyett egy fizikai laboratóriumi modellt építettek.

„Egy valódi exobolygó megépítése nem fért bele a költségvetésbe” – jegyezte meg Noto. A kutatók egy viszkózus glicerinnel és hőmérsékletre színváltással reagáló folyadékkristályokkal töltött tartályt használtak, amelyben termosztátokkal hoztak létre hőmérsékleti különbségeket. Így utánozták az állandóan megvilágított és az örök sötétségbe borult oldal, valamint a felszín és a mélyebb rétegek közötti eltéréseket.

A kísérletek stabil mintázatot mutattak

A forró anyag a nappali oldal alatt felemelkedett, a felső rétegekben áramlott az éjszakai oldal felé, ott lehűlt és lesüllyedt, majd az alsó köpenyben visszatért kiindulópontjához, egy folyamatos körforgást alkotva – mutatott rá a ScienceDaily.

„Nem kaotikus, mint a Föld köpenye. Lassú és egyenletes. Kiszámítható. Kissé unalmas, de jó értelemben” – fogalmazott Noto. A mérések szerint a hőszállítás intenzitása hasonló volt a földi köpenyben tapasztalt értékekhez. Ez arra utal, hogy egyes apályzárt exobolygókon helyi geotermikus környezetek jöhetnek létre, különösen a mérsékeltebb középső szélességeken, ahol kedvezőbb feltételek alakulhatnak ki.

A stabil belső áramlás a bolygó folyékony magjának mozgását is befolyásolhatja, ami eltérő mágneses mezőt eredményezhet a Föld jól ismert dipólusos teréhez képest. „Ezt ebben a kísérletben nem tudtuk vizsgálni, de izgalmas irány a jövőbeli kutatások számára” – mondta Noto.

A kutatásban a Pennsylvaniai Egyetem mellett a Japán Tengerföldtani és Földtudományi Ügynökség, valamint a Hokkaidói Egyetem szakemberei is részt vettek.