Exatlon-Livi mély vallomása a párbajairól, nagyon őszinte sorok
Török Livi a szokásosnál is őszintébb sorokat osztott meg, ezúttal az Exatlon Hungary harmadik évadában megélt élményeiről, tapasztaltairól.
Fotó: Instagram/Török Lívia ‘Tudom, hányszor imádkozott értem, és éjszakánként mennyit sírt anyám. Ó, hogy egy angyalt küldött és mindent túl éltem. És, hogy most is sír, de akkor is büszke rám.’ Tudtam, hogy a szeretteim velem vannak, így inkább az égre nézve gondolatban velük és Istennel ‘beszélgettem’ a legtöbbet. Jöttek a pontok, szépen legyőztem a bajnokokat és önmagamat is.”
„‘A szívem nagy, de viharvert a lelkem, és a kelleténél mindig nagyobb a szám. De igaz vagyok és soha el nem felejtem, Hogy mit tanított az életről apám.’”
„Aztán jött az újabb párbaj. Éreztem, hogy nekem itt a vége. Csak annyit kértem Istentől, adjon erőt, hogy képes legyek méltósággal és emelt fővel megvívni az utolsó csatát. Megkaptam. Hiába ért véget a verseny, boldog voltam, mert éreztem, sikerült alázattal vennem az akadályokat. Addigra már nem foglalkoztatott, hogy mit gondolnak mások, csak a saját lelki világom helyreállítása volt a cél. Azóta tudom: ‘De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó. Én, a nyughatatlan világcsavargó.’”
