Exatlon-Krisztián: „Sajnálom, mert ez azt bizonyítja, hogy nem vagyok elég jó”

Fotó: Instagram/Kocsis Lili
not image

Takács Petra

2021.május.17 - 12:17

Krisztán részben magát hibáztatta a kiesése miatt, pedig semmi oka rá, mert nemhogy jó volt, az egyik legjobb.

Ha nincs az a bizonyos sérülése a két kezén, akkor biztosan eljut a döntőig, és talán azt meg is nyeri. Ezt már soha nem tudjuk meg, de azt már egy ideje tudhatjuk, hogy mennyire különleges bajnok Krisztián, aki meghatározó versenyzőként vonul be az Exatlon történelemkönyvébe.

„Ha őszinte akarok lenni, akkor számítottam valami hasonlóra. Sajnálom, mert nem így akartam befejezni az Exatlont, nem tagadom, az volt a célom, hogy a döntőig eljussak, és ilyenkor bármit is mondani nagyon nehéz, mert már az első sérülést is úgy kellett volna felfognom, hogy ez egy jel, hogy kicsit vegyek vissza, vagy jobban vigyázzak magamra.” – mondta a TV2 kamerái előtt.

„Úgy voltam vele, hogy ha már ennyi mindenen keresztülmentem, nem ezért fogom feladni. Próbáltam mindent kizárni, próbáltam 100%-osan koncentrálni a feladatomra, de sajnos ott volt a tudatom alján, hogy sérült a kezem, és hogy bármikor megsérülhetek még jobban.”

„Ez sajnos be is jött, és emiatt igazából minden esély elszállt, hogy továbbfolytassam. Sajnálom, mert ez azt bizonyítja, hogy nem vagyok elég jó, mert ha jó lennék, akkor nem történt volna meg ez a sérülés.”

„Ennek így kellett lennie, az élet próbára akar tenni. Megpróbáltam ezt a próbatételt sikeresen venni. Nem lehetek csalódott, hiszen rengeteg élményen mentem keresztül, kezdve csak az első nappal, amikor kiugrottam egy helikopterből a Karib-tengerbe.

Exatlon: egy percben Krisztián exatlonos pályafutása, hősként távozhat

„Rengeteg mindent tanultam: a türelmet, azt, hogy ne a kifogásokat keressem, de ami számomra a legfontosabb, az az, hogy örök barátságokat kötöttem itt az Exatlon során, és fantasztikus embereket ismertem meg, országos bajnokokat, Európa-bajnokokat, világbajnokokat, olimpiai bajnokokat.”

„Úgy gondolom, ennél több nem is kell egy ember életébe, és ezek olyan dolgok, amiket amíg élek, nem tudják tőlem elvenni, úgyhogy nagyon örülök, hogy itt lehettem. 99 versenynapot megéltem, egy híján 100, és nagyon köszönöm a lehetőséget. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint élni a lehetőséggel, de úgy néz ki, számomra itt most véget ért az út.”