Az Etna kialakulása évtizedek óta fejtörést okoz a geológusoknak, mivel Európa legaktívabb vulkánja nem illeszkedik a klasszikus képződési modellekbe. Az olaszországi Szicíliában magasodó, több mint 3000 méteres tűzhányó évente többször is kitör, eredete azonban mindeddig nem kapott kielégítő magyarázatot.

A Lausanne-i Egyetem kutatói most olyan elmélettel álltak elő, amely szerint az Etna egy ritka, eddig csak kisebb vulkáni formákhoz kapcsolt folyamat révén jöhetett létre. Az eredményeket a Journal of Geophysical Research Solid Earth közölte, a vizsgálatban az olaszországi Catania városában működő Istituto Nazionale di Geofisica e Vulcanologia munkatársa, Anna Rosa Corsaro is részt vett. A felismerések a vulkáni kockázatelemzések pontosítását is segíthetik.

A több mint 500 ezer éves Etna nem sorolható be egyértelműen a három hagyományos vulkántípus egyikébe sem. Bár a térség egy szubdukciós zóna közelében fekszik, a láva kémiai összetétele inkább a forrópontok fölött kialakuló vulkánokra emlékeztet, miközben a térség alatt nem található ilyen forrópont.

80 kilométeres mélység

A ScienceDaily. szerint a kutatók azt mondják, a magyarázat a felső köpenyben, mintegy 80 kilométeres mélységben rejtőzhet. Feltételezésük alapján ott már régóta jelen lévő, kisebb magmazsebek szolgáltatják az utánpótlást, amelyek nem közvetlenül a kitörések előtt alakulnak ki, hanem hosszú időn át stabilan megmaradnak.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Az afrikai és az eurázsiai kőzetlemezek ütközése fokozatosan a felszín felé terelheti ezeket a magmazsebeket. A szubdukciós zóna közelében a lemez meghajlása repedéseket hoz létre, amelyeken keresztül a magma a földkéregbe juthat, hasonlóan ahhoz, ahogy egy szivacsból préselődik ki a folyadék. Ez a mechanizmus magyarázatot adhat az Etna különleges kémiai jellemzőire és gyakori kitöréseire.

A kutatócsoport úgy véli, az Etna az úgynevezett petit-spot vulkánok közé tartozhat. Ezt a kategóriát japán geológusok írták le először 2006-ban, és olyan kisméretű, tenger alatti vulkánokat jelöl, amelyek arra utalnak, hogy a Föld felső köpenyében már eleve jelen vannak magmazsebek. Ezt az elképzelést már az 1960-as években felvetették, ám eddig csak apró vulkáni képződmények esetében találtak rá bizonyítékot.

„Vizsgálataink arra utalnak, hogy az Etna egy olyan mechanizmus révén jöhetett létre, amely hasonló a petit-spot típusú tenger alatti vulkánok kialakulásához. Ez azért meglepő, mert korábban ezt a folyamatot csak nagyon kisméretű, legfeljebb néhány száz méter magas vulkáni struktúráknál figyelték meg. Az Etna ezzel szemben egy nagyméretű rétegvulkán, amelynek működése mintegy 500 ezer éve kezdődött, és ma több mint 3000 méterrel emelkedik a tengerszint fölé” – mondta Sébastien Pilet, a Lausanne-i Egyetem Geotudományi és Környezetvédelmi Karának professzora, a tanulmány vezető szerzője.

A kutatók az elmúlt mintegy 500 ezer évből származó kőzetmintákat elemeztek, hogy feltárják a vulkán kémiai fejlődését. Az adatok és a kísérleti eredmények összevetése azt mutatta, hogy a magma összetétele meglepően stabil maradt, még akkor is, amikor a környező tektonikai viszonyok változtak.

Ez alátámasztja azt a feltevést, hogy az Etnát tápláló magma már eleve jelen van a felső köpenyben, miközben a felszínre jutó mennyiséget elsősorban a kőzetlemezek mozgása szabályozza. Amennyiben a hipotézis beigazolódik, az jelentősen bővítheti a vulkánok kialakulásáról alkotott tudományos képet.