Több mint húsz év vita után igazolták a kutatók, hogy egy ősi aszteroidabecsapódás hozta létre a Silverpit-krátert.
Egy nagyjából 43-46 millió évvel ezelőtt bekövetkezett kozmikus katasztrófa nyomait azonosították a kutatók az Északi-tenger fenekén. Egy 160 méter átmérőjű aszteroida csapódott a tengerbe, amely a pusztító ütközés pillanatában egy több mint 100 méter magas szökőárt indított útjára.
Az esemény hozta létre a Silverpit-krátert, amelyet közvetlenül a tengerfenék alatti kőzetrétegek rejtettek el. A képződményt már 2002-ben felfedezték, ám a tudóstársadalom évtizedeken át megosztott maradt a származását illetően, mivel sokan tektonikai folyamatoknak vagy vulkáni tevékenységnek tulajdonították a létezését.
A Heriot-Watt Egyetem kutatója, Dr. Uisdean Nicholson által vezetett szakértői csoport most végérvényes bizonyítékot talált a becsapódási elmélet igazolására. A Nature Communications című folyóiratban megjelent tanulmányuk a modern szeizmikus képalkotás, a kőzetminták mikroszkópos elemzése és a számítógépes szimulációk együttes alkalmazásával rekonstruálta az ősi eseményt, amelyről a ScienceDaily számolt be.
A kráter Anglia keleti partjaitól mintegy 130 kilométerre, a tengerfenék alatt 700 méteres mélységben fekszik. Maga a belső szerkezet nagyjából 3 kilométer széles, amelyet egy jóval nagyobb, mintegy 20 kilométer átmérőjű, körkörös vetőzóna vesz körül.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A helyszínen korábban lefúrt olajkút kőzetmintáiban olyan kvarc- és földpátkristályokat találtak, amelyek belső szerkezete a hatalmas nyomás hatására átrendeződött. Ez a különleges sokkszerkezet kizárólag rendkívüli erejű kozmikus becsapódások során keletkezhet, így jelenléte egyértelműen kizárja a lassú geológiai mozgásokat.
„Az új szeizmikus képalkotó eljárásoknak köszönhetően minden korábbinál részletesebb betekintést nyertünk a kráter belső szerkezetébe. A környéken található olajfúrás kőzetmintái ráadásul ritka, sokkolt kvarc- és földpátkristályokat tártak fel pontosan a kráter aljának mélységében. Kivételes szerencse kellett ehhez a felfedezéshez, ami szinte a tű keresése volt a szénakazalban, viszont kétséget kizáróan bizonyítja a becsapódási elméletet, hiszen ilyen szerkezet csak extrém nyomáshullámok hatására jön létre” – idézte a kutatás vezetőjét a lap.
A fizikai törvényeken alapuló számítógépes modellezés segítségével a szakembereknek sikerült pontosan feltárniuk a katasztrófa lefolyását. A modellek szerint az aszteroida nyugati irányból, alacsony szögben érkezett, majd óriási sebességgel csapódott a sekély tengerfenékbe.
„Eredményeink azt mutatják, hogy a 160 méter széles aszteroida alacsony szögben érte el a tengerfenéket. Perceken belül egy másfél kilométer magas, sziklából és vízből álló függönyt lökött a levegőbe, amely aztán visszahullott az óceánba, és egy több mint 100 méter magas szökőárt hozott létre” – magyarázta Dr. Uisdean Nicholson.
A felkorbácsolt víztömeg magasabb volt egy 30 emeletes épületnél, és messze felülmúlta a szokásos, szél által hajtott hullámok méretét. Bár a becsapódó égitest jóval kisebb volt a dinoszauruszok kihalásáért felelős aszteroidánál, a kozmikus sebesség miatt így is felfoghatatlan mozgási energiát szabadított fel.
Gareth Collins, a Londoni Imperial College professzora, aki évtizedekkel ezelőtt maga is részt vett a Silverpit eredetéről szóló szakmai vitákban, szintén közreműködött a szimulációk elkészítésében.
„Mindig is úgy véltem, hogy a becsapódási hipotézis a legegyszerűbb magyarázat, amely a leginkább összhangban áll a megfigyelésekkel. Nagyon kielégítő, hogy végre megtaláltuk a döntő bizonyítót. Most hozzáláthatunk ahhoz az izgalmas feladathoz, hogy az új adatok segítségével jobban megértsük, miként formálják a becsapódások a bolygók felszín alatti rétegeit, amit más égitesteken rendkívül nehéz lenne tanulmányozni” – fogalmazott a professzor.
A Föld dinamicitása, a lemeztektonika és a folyamatos erózió miatt a bolygónkon fellelhető ősi becsapódási kráterek többsége megsemmisül vagy eltemetődik. Szárazföldön nagyjából kétszáz igazolt kráter ismert, a tengerfenék alatt viszont eddig mindössze harminchárom ilyen képződményt sikerült azonosítani.
„A Silverpit egy ritka és kivételesen jó állapotban megőrződött, nagy sebességű becsapódási kráter. Ezen eredmények segítségével megérthetjük, miként alakították az aszteroidák a Földet a történelem során, és előrejelezhetjük azt is, mi történne egy esetleges jövőbeli becsapódáskor” – mondta Nicholson.



