Észak-Korea 2017-ben leállította a kísérleti atomrobbantásokat, a Punggye-ri kísérleti telep környékén mégis ezer feletti földrengést regisztráltak.
Észak-Korea 2006 és 2017 között hat föld alatti kísérleti atomrobbantást hajtott végre az ország északkeleti részén található Punggye-ri kísérleti telepen, a Mantap-hegy alatt. A geológusok legfrissebb felfedezései alapján a tesztek korábban alvó törésvonalakat aktiváltak újra a földkéregben, ami a kísérletek leállítása után évekkel is folyamatosan erősödő földrengéssorozatot indított el.
A kutatók a Kínában és Dél-Koreában elhelyezett szeizmikus állomások 2008 és 2025 közötti adatait elemezték egy olyan szűrési eljárással, amellyel a korábban észrevétlen, apróbb mozgásokat is kimutathatták. A vizsgálat során csaknem 1400 földrengést azonosítottak a térségben. A ScienceAlert írása szerint a mérések adatai alapján a szeizmikus aktivitás a 2017-es utolsó robbantást követően sem csillapodott, sőt 2025 májusáig kifejezetten fokozódott.
A kutatást vezető Kwang-Hee Kim, a dél-koreai Pusan Nemzeti Egyetem szeizmológusa kifejtette, hogy a legmeglepőbb eredmény nem maga a földrengések jelenléte, hanem azok időbeli alakulása volt. „Ahelyett, hogy a robbanás után közvetlenül lettek volna a legerősebbek, majd fokozatosan elhaltak volna, a földmozgások intenzitása az évek során növekedett” – mondta a szakértő.
A Punggye-ri teszttelep földrajzilag rendkívül stabilnak számított, a történelmi feljegyzések szerint Krisztus előtt 23 és időszámításunk szerint 1903 között egyetlen jelentősebb földrengést dokumentáltak a kétszáz kilométeres körzetben. Az 1904 és 2017 közötti időszakban a nemzetközi katalógusok sem regisztráltak egyetlen kéregmozgást sem a hegy ötven kilométeres körzetében.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A számok beszédesek
A helyzet 2017 szeptemberében változott meg gyökeresen, amikor Észak-Korea végrehajtotta a hatodik, egyben messze legnagyobb kísérleti robbantását. A becslések szerint 100 és 250 kilotonna közötti hatóerejű detonáció egy 6,3-as erősségű földrengésnek megfelelő hullámokat generált, majd alig 9 perccel később a föld alatti üreg beomlása egy újabb, 4,1-es mozgást váltott ki.
A megszokott mintázatoktól eltérően a törésvonalak aktivitása nem a beomlás után csúcsosodott ki. A tartós tektonikai mozgások nagyjából 20 nappal a teszt után indultak be, majd a következő években folyamatosan erősödtek.
„Az atomrobbanás közvetlen fizikai hatásai vagy a keletkező üreg beomlása általi rengések gyorsan lezajlanak és elcsendesednek. A Mantap-hegynél viszont a tesztek megváltoztatták a már amúgy is feszült állapotban lévő földkéreg mechanikai egyensúlyát” – magyarázta Kim.
A szeizmológusok 955 földrengést pontosan le tudtak követni, a koordináták pedig két, nagyjából párhuzamos, észak-északnyugati irányú vonalat rajzoltak ki a tesztteleptől. Az egyik vonal egy korábban is ismert törésvonal folytatásának felelt meg, míg a másik egy addig feltérképezetlen, de egyértelműen tektonikai jellegű struktúrát jelölt ki.
A folyamat megértése
A folyamat megértéséhez a szakember egy egyszerű hasonlatot hozott fel. „A helyzet olyan, mint egy egymásra halmozott, érdes felületű blokkokból álló oszlop, amelyet már amúgy is feszít a nyomás, és nagyon közel áll az elcsúszáshoz. Az ismétlődő rázkódások megváltoztatják a terhelés megoszlását a blokkok között, így a rengések megszűnése után is áttevődhet a feszültség a szomszédos felületekre, amelyek csak később mozdulnak meg” – fogalmazott a kutató.
A mérések szerint a hosszabbik törésvonal mintegy 24 kilométer hosszan húzódik a mélyben. Ha ez a szakasz egyetlen összefüggő struktúraként egyszerre mozdulna el, elméletileg akár egy 6,4-es erősségű földrengést is kiválthatna, bár a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez csak egy teoretikus lehetőség.