Egy fiatal kutató többéves munkával áttörést ért el a prímkutatásban, de a mesterséges intelligencia napok alatt túlszárnyalta.
Évtizedes patthelyzetet tört meg egy fiatal matematikus, amikor sikerült csökkentenie az ikerprím-sejtéshez kapcsolódó legkisebb prímköz határértékét. Julia Stadlmann, az Illinois-i Egyetem kutatója többéves kitartó munkával állította fel az új rekordot, ám az eredményét szinte azonnal felülmúlták az algoritmusok.
„Ez egy elképesztően nehéz probléma” – nyilatkozta Kannan Soundararajan, a Stanford Egyetem matematikusa, aki elismeréssel adózott a fiatal kutató bátorságának és kitartásának.
A matematikusok régóta kutatják a prímsszámok eloszlását a számegyenesen. Az ikerprím-sejtés azt feltételezi, hogy végtelen sok olyan prímpár létezik, amelyek különbsége pontosan kettő, mint például a 3 és az 5, vagy a 17 és a 19. Ennek a kérdésnek a megszelídített változata nem a kettős különbségre, hanem arra keres választ, hogy létezik-e tetszőleges, de rögzített nagyságú prímköz, amely végtelen sokszor megismétlődik.
Megdönthetetlennek tűnt a rekord
Yitang Zhang 2013-ban bizonyította be először, hogy létezik egy 70 milliónál kisebb korlát, amire az állítás igaz. A tudományos közösség ezután gyors egymásutánban faragta lejjebb a számot, 2014 közepére pedig egy nemzetközi összefogás 246-ra csökkentette a felső határt. Az eredmény 12 éven át megdönthetetlennek bizonyult.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
Julia Stadlmann az Oxfordi Egyetemen szerzett doktori fokozata után vágott bele a feladatba, hogy egyesítse a legújabb elméleti megközelítéseket a korábbi módszerekkel. A kutatáshoz úgynevezett szitálási eljárást használt, ahol a magas dimenziós terek tetszőleges szakaszaiból számította ki a szitálási súlyokat.
A feladat rendkívüli összetettségét Andrew Granville, a Montreali Egyetem számelméleti szakértője is érzékeltette. „Ez még azon is túlmutat, mint amikor tűt keresünk a szénakazalban” – fogalmazott a szakember.
A kutatónőnek 2026 nyarának elejére sikerült 246-ról 240-re szorítania a határértéket, a Science News írása szerint azonban nem maradt ideje a módszer továbbfejlesztésére. Mentora, Kevin Ford tanácsára augusztus végén gyorsan közzétette a tanulmányát az arXiv adatbázisban, megelőzve a technológiai cégek fejlesztéseit.
„Dobj el mindent, amit csinálsz, és tedd fel ezt az eredményt a matematikai preprint archívumba. Ha másnap javítják is meg, legalább egy napig nálad van a rekord” – idézte fel tanácsát Kevin Ford, aki szerint a történet egy igazi Dávid és Góliát küzdelem volt, ahol a csatát végül az ember nyerte meg, legalábbis három nap erejéig.
Viták zajlanak a háttérben
A közzétételt követően az Axiom Math nevű startup kutatói azonnal átültették Stadlmann új ötleteit a saját tételbizonyító rendszerükbe. Három nap megfeszített munka után az algoritmusuk 212-re csökkentette a korlátot, ami megfelelt annak a becslésnek, amit a kutatónő is elérhetett volna több idővel és erőforrással.
Ezt követően az OpenAI legújabb nyelvi modellje, a GPT-6 Astra 186-ra szorította le a számot. A cég számítógépes tudósa, Sébastien Bubeck kijelentette, nem tervezik a kutatás folytatását ezen a területen. „A célunk nem az, hogy megelőző csapást mérjünk és minden lehetséges eredményt megkaparintsunk. A stratégiánk a matematikusok felhatalmazása” – mondta a szakember.
A matematikai közösségben komoly vita bontakozott ki a technológiai óriás eljárása miatt. Sokan felháborodtak azon, hogy az OpenAI nem tájékoztatta a fiatal kutatót a párhuzamos munkáról, miközben a tudományos életben megszokott az alacsonyabb beosztású kollégák tiszteletben tartása vagy a közös együttműködés felajánlása.
Veszélyessé válhat az AI
Terence Tao, a Fields-díjas matematikus élesen bírálta az algoritmusok öncélú használatát. „Ami itt történik, az annak a nagyon is tudatos döntésnek a következménye, hogy feladják az emberi megértésre való törekvés látszatát is, és a mesterséges intelligencia eszközeit kizárólag egy teljesítménymutató elérésére használják” – írta a közösségi oldalán.
Bár Julia Stadlmann úgy nyilatkozott, nem érzi úgy, hogy rosszul bántak volna vele, a tudósok tartanak a mesterséges intelligencia hosszú távú hatásaitól. A fiatal kutatónő kiemelte, őt nem a pontos szám, hanem a mögötte rejlő matematikai ötletek érdeklik.
Szakértők amiatt aggódnak, hogy ha a gép elragadja a felfedezés örömét, a tehetséges fiatalok elfordulnak a tudománytól. „Szeretem a problémamegoldás folyamatát, amikor a fejünket verjük a falba, frusztráltak vagyunk, majd hirtelen meglátjuk a működő ötletet” – mutatott rá Kevin Ford, hozzátéve, hogy ha ezt a mesterséges intelligencia elveszi, az nemcsak a matematikának, hanem az egész tudománynak rendkívül káros lesz.