Több mint 60 év után találtak rá egy élő, fajgazdag mélyvízi korallzátonyra Benin partvidékén.
Hat évtizeddel azután, hogy egy tengeri felmérés elpusztultnak nyilvánította, élő és fajgazdag korallzátonyra bukkantak a kutatók Benin partjainál. A felfedezés arra utal, hogy Nyugat-Afrika tengeri övezetei a korábban hittnél sokkal több feltáratlan vagy elfeledett zátonyt rejthetnek.
A 60-as években végzett halászati célú kutatások már azonosítottak egy mélyvízi koralltelepet a térségben, az akkori szakemberek azonban úgy vélték, a zátony már nem él. A kutatók több mint 60 évvel később tért vissza a területre szonárral, víz alatti drónnal és a National Geographic Exploration Technology Lab mélytengeri kamerarendszerével, a ScienceDaily beszámolója szerint.
A szakemberek a hat évtizedes feljegyzéseket követve 11,5 kilométernyi tengerfenéki szakaszt pásztáztak át, mielőtt rábukkantak a biztató jelekre. A felderítést hosszú tengeren töltött napok és technikai akadályok nehezítették.
Nem volt egyszerű
Nem volt egyszerű ez a felderítés, mert a tengeren töltött hosszú napok, a technikai problémák és a bizonytalanság mind nehezítették a munkánkat. Amikor a szonár képernyőjén végre zátonyra utaló formációk jelentek meg, újra reménykedni kezdtünk. Víz alatti drónnal és mélytengeri kamerával vizsgáltuk meg a helyszínt, és leírhatatlan izgalmat éreztünk, Amikor megláttuk az első felvételeket a tengerfenékről – idézte fel Gérard Zinzindohoué, az Institut de Recherches Halieutiques et Océanologiques du Bénin kutatója.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A kamerák felvételei több mint 50 méteres mélységben mutattak ki egészséges korallcsoportokat. A kutatók nyolc különböző koralltípust, valamint nyolc halfaj jelenlétét azonosították a területen.
A zátonyt otthonként és táplálkozóhelyként használó tengeri élőlények között feltűnt az arany afrikai durbincs, a feketesávos katonahal, a guineai császárhal, a nyugat-afrikai mormor, a monroviai doktorhal, a háromsávos pillangóhal és két korallhal-faj. A rendszer nem egyetlen összefüggő falat alkot, hanem a sziklás aljzathoz rögzült, egymástól különálló korallfoltokból áll.
Nagy felfedezés
Ez az első igazolt élő mezofotikus korallzátony a Guineai-öböl kontinentális talapzatán. A felfedezés inkább azt jelzi, milyen keveset tudunk még Nyugat-Afrika tengeri területeiről. Ha hatvan év után újra ráleltünk erre a zátonyra, vajon hány másik vár még feltárásra – fogalmazott Gérard Zinzindohoué.
A szakemberek rámutattak, hogy a helyszínről még nem gyűjtöttek fizikai mintákat, így a kamerás felvételek alapján történt fajmeghatározások további megerősítést igényelnek. Az sem derült ki még, hogy a 60-as években látott korallok valóban halottak voltak-e és azóta újjáéledtek, vagy az akkori felmérés során értelmezték félre a látottakat.
A korabeli jelentések egy nagyjából 40 kilométer hosszan húzódó zátonyrendszert valószínűsítettek, a mostani expedíció során viszont csak egy kisebb szakaszt tudtak átvizsgálni. A tudósok szerint a feltárás folytatásához átfogóbb kutatási és mintavételi programra lesz szükség.
Ez még csak a kezdeti felfedező szakasz. Számomra a legizgalmasabb a zátony múltjának megértése, és az, hogy mit mesélhet nekünk a régió tengeri környezetének változásairól. Olyan, mintha csak most kezdtünk volna beleolvasni egy régóta ott rejtőző archívumba – fejtette ki Gérard Zinzindohoué.