Elhunyt dr. Bakos Mária mentőorvos, aki több mint négy évtizeden keresztül teljesített kivonuló szolgálatot a Budai mentőállomáson, és akinek szakmai tudása, embersége és életvidámsága hosszú időn át meghatározó része volt a mentők közösségének.
Dr. Bakos Mária a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd 1978-ban csatlakozott az Országos Mentőszolgálat közösségéhez. Klinikai munkája mellett radiológiai szakvizsgát tett, ezt követően pedig 1986-ban oxiológiai szakvizsgát is szerzett, így mentőszakorvosként folytatta hivatását.
Pályafutásának jelentős részét a kivonuló szolgálatban töltötte, hiszen több mint negyven éven át dolgozott a Budai mentőállomáson, mielőtt búcsút intett volna az aktív kivonuló munkának. Az Országos Mentőszolgálat Facebook-oldalán közzétett megemlékezés szerint munkáját kiemelkedő szakmai tudás, rendkívüli elhivatottság és emberség jellemezte.
Az OMSZ arra is kitér, hogy dr. Bakos Mária nem csupán saját feladatait végezte magas színvonalon, hanem tudását és tapasztalatát a következő generációknak is szívesen továbbadta. Bajtársai olyan emberként tekintettek rá, akire szakmai kérdésekben, egy nehéz szolgálat során, de akár személyes problémák esetén is lehetett számítani.
„Bajtársai tudták, hogy bármikor és bármiben számíthatnak rá: legyen szó szakmai kérdésről, egy nehéz szolgálatról vagy éppen személyes problémáról, mindig kész volt meghallgatni, segíteni és támogatni őket.”
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
Számára a mentők közössége jóval többet jelentett egyszerű munkahelynél. Az évtizedek alatt bajtársai és maga a mentőszolgálati közösség szinte a második családjává vált, miközben számára az összetartozás, a közös szolgálatok és az egymás iránti támogatás is kiemelt jelentőséggel bírt.
A megemlékezés szerint ennek a közösségnek nemcsak részese volt, hanem annak egyik meghatározó és összetartó tagjává is vált. A munkáját ráadásul az a derű és életvidámság kísérte, amely a legnehezebb helyzetekben is jellemző volt rá.
„Még a legnehezebb betegellátások során is képes volt egy kis mosolyt csalni a betegek, a hozzátartozók és Bajtársai arcára.”
Az OMSZ felidézte azt is, hogy két betegellátás között vidáman sütött palacsintát bajtársainak, a rendezvénybiztosítások alkalmával pedig arra is figyelt, hogy senki ne maradjon törődés és odafigyelés nélkül. A róla szóló megemlékezés alapján ezek az apró gesztusok éppúgy hozzátartoztak személyiségéhez, mint a magas szintű szakmai tudás és a hivatása iránti elkötelezettség.
Az Országos Mentőszolgálat szerint dr. Bakos Mária személyében nem csupán egy kiváló mentőorvost és nagy tudású szakembert veszített el a közösség, hanem egy olyan bajtársat is, akinek természetes volt, hogy segítsen másokon, és akihez mindig lehetett fordulni. „Személyében nemcsak kiváló mentőorvost és nagy tudású szakembert, hanem igaz Bajtársat veszítettünk el.”
A megemlékezés szerint jelenléte, humora és gondoskodása hosszú évtizedeken keresztül a közösség mindennapjainak része volt, ezért emlékét nemcsak szakmai munkája, hanem a vele közösen átélt szolgálatok és személyes pillanatok is őrzik.
Az Országos Mentőszolgálat úgy fogalmazott, hogy a vele töltött vidám szolgálatok történeteivel és a közös emlékekkel „sok-sok tartalmas esti beszélgetést megtölthetnénk”. A közösség ezekből az emlékekből, valamint dr. Bakos Mária mosolyából, emberségéből és bajtársai iránti szeretetéből őriz tovább mindent, amit személye jelentett számukra. „Ezeket az emlékeket, mosolyát, emberségét és Bajtársai iránti szeretetét visszük tovább magunkkal.”