Phil Belfield a Press Associationnek kiadott közleményében így búcsúzott a színésznőtől: „Soha többé nem lesz hozzá hasonló, és a világ szegényebb lett a hiányával. Megtiszteltetés volt számomra, hogy ismerhettem, szerethettem és dolgozhattam vele, és mindig különleges helyet foglal majd el a szívemben, valamint világszerte oly sok film- és televíziórajongó szívében.”

Brenda Fricker hosszú pályafutása során olyan alkotásokban szerepelt, mint A bal lábam, a Reszkessetek, betörők! 2 – Elveszve New Yorkban, az Elbaltázott nászéjszaka, az Angyalok a pályán, az Ha ölni kell, a Veronica Guerin, valamint A szerelem gyűrűje. A televíziónézők a BBC Casualty című sorozatából is jól ismerhették, amelyben Megan Roach karakterét alakította 1990-ig.

A Mirror beszámolója szerint Fricker 1990-ben történelmet írt, amikor ő lett az első ír színésznő, aki Oscar-díjat nyert. A bal lábam című 1989-es filmben Daniel Day-Lewis által megformált Christy Brown édesanyját, Bridget Brownt alakította, ezért vehette át a legjobb női mellékszereplőnek járó aranyszobrot. Köszönőbeszédében először Christy Brown előtt tisztelgett, amikor azt mondta: „Köszönöm Christy Brownnak, hogy életben volt.” Oscarját emellett Brown valódi édesanyjának ajánlotta ezekkel a szavakkal: „Azt hiszem, aki 22 gyermeknek ad életet, megérdemel egy ilyet.”

A világ számos pontján azonban talán még ennél is többen emlékeznek rá a Reszkessetek, betörők! 2 megható Galambos hölgye szerepéből. A Central Park hajléktalan asszonyát eleinte Kevin McCallister is félelmetesnek tartotta, később azonban szoros barátság alakult ki közöttük, és a nő végül kulcsszerepet játszott a kisfiú megmentésében.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Brenda Fricker, Oscar-winning actress and beloved ‘Home Alone 2’ Pigeon Lady, dead at 81 https://t.co/7xvFX1d44b pic.twitter.com/LxLe9Cik63

— New York Post (@nypost) July 17, 2026

A karakter különösen emlékezetes maradt a rajongók számára, hiszen a történet egyik legérzelmesebb jelenetében arról beszél, miként fordult el az emberektől, és hogyan talált vigaszt a park galambjai között, míg Kevin karácsony reggelén egy porcelán gerlepárral segített neki újra bízni másokban.

A színésznő tavaly a The Times című lapnak adott interjújában arról beszélt, hogy idős színésznőként egyre kevesebb lehetőséget kap. „Nem írnak szerepeket idős nőknek. Shakespeare írt idős nőknek, de a mai fiatal írók nem. Egyáltalán nem. Annyi csodálatos ember van körülöttünk… érdekes nők, akiknek történelmük és történeteik vannak. Emlékezzetek ezekre a szavakra, amikor betöltitek a 70-et: láthatatlanná váltok. Richard Harris mondta ezt nekem, miközben az Atlanti-óceánt néztük a sziklákról, és örökre megmaradt bennem.”

Felidézte azt is, hogyan változott meg a véleménye hetvenedik születésnapja után: „A 70. születésnapomon azt gondoltam: »Téved, remekül érzem magam.« Egy héttel később már pontosan tudtam, mire gondolt. Furcsa.” Majd hozzátette: „Nem azért nincs munkám, mert más oka lenne, egyszerűen nincsenek szerepek.”

Nem színésznek tanult

Brenda Fricker Dublinban született, eredetileg újságírónak készült, édesapja nyomdokait követve. A színészetbe saját bevallása szerint „véletlenül” csöppent bele, amikor 1964-ben egy apró, stáblistán sem szereplő feladatot kapott az Of Human Bondage című filmben. Később az ír televízió első szappanoperájában, a Tolka Row-ban is feltűnt, majd szerepet kapott a Coronation Street című sorozatban, ahol Tracy Barlow születésének jelenetében is látható volt.

A Casualty című sorozatból 1990 decemberében távozott, mert úgy érezte, karaktere már nem fejlődik. „Mindig csak egy kocsit tologatott, teát kínált, és együttérzést mutatott.” Húsz évvel később visszatért a sorozatba, ahol a rákbeteg Megan Roach története méltó lezárást kapott.

Brenda Fricker 1988-ig Barry Davis felesége volt. Szabadidejében kedvelte a költészetet és a snookert is. Az Oscar-díjas színésznő emléke ikonikus filmszerepeinek és maradandó alakításainak köszönhetően még hosszú ideig élni fog a nézők emlékezetében.