Életmentés: egy rendőr őrmester beszámolója
Ha életmentésről van szó, minden egyes perc számít. Saját tapasztalatairól mesélt Bozsik Zoltán Benjámin r. őrmester, aki 24 évesen már három életmentésen van túl.
Fotó: Facebook/BRFK l Budapesti Rendőr-főkapitányság 
Ha életmentésről van szó, minden pillanat számít, ezt pedig a mentősök, a rendőrök és a vízirendőrök tudhatják a legjobban. Habár az életmentők általában pillanatok alatt elvégzik feladatukat, élesben ez hosszú perceknek tűnhet, s bár furcsán hangozhat, de ilyen esetekben a stressz és az adrenalin kifejezetten hasznosak.
Főként azért, mert ha a vízirendőröknek télen, egy csuromvizes 120 kilós magatehetetlen férfit kell kimenteniük a vízből, szükség van egy kis adrenalinra a cselekvéshez. A Budapesti Rendőr-főkapitányság most hivatalos Facebook-oldalán osztotta meg Bozsik Zoltán Benjámin r. őrmester beszámolóját, aki mindössze 24 évesen már három életmentésen van túl.
„Teljesen kikapcsoltam, akkor semmi másra nem figyeltem, csak a keresésre és a mentésre. Minden bajom volt, vert a szívem, levert a víz, iszonyatosan dolgozott az adrenalin. Az egész őrült gyorsan zajlott, nekem pedig ez volt az első helyzet, amikor valaki tényleg életveszélyben volt. Egy fiatal lány esett bele a vízbe és szerencsére sikerült élve kimentenünk a társammal. Utána pedig, nem tudom így szavakba önteni, de nagyon jó érzés volt, hogy sikerült megmenteni valakit”
– mesélte Zoltán első életmentéséről.
Miután megvolt az első igazi próba, rögtön következett is a második és a harmadik: habár a feladatok nehézsége már jóval könnyebb volt számára, technikailag jelentősen feljebb volt a léc.
„Még télen esett bele a hídról a Dunába egy fiatal srác, aki fotózni akart, de a telefonja kicsúszott a kezéből, és amikor utána kapott, megcsúszott és a vízbe zuhant. Kollégámmal, Lucskai Attila r. főtörzszászlóssal voltam szolgálatba, ő vezette a hajót. Nagyon gyorsan megtaláltuk a srácot, aki ekkor már fuldoklott.
Emlékszem, hogy először teljesen elmerült, semmit nem láttunk belőle, aztán megint feljött a víz tetejére és mielőtt újra elmerült volna, el tudtam kapni a kézfejét és úgy rántottam fel a vízből. Őt akkor, ha nem kapom el, többet már nem jön fel a vízből. Amikor megfogtam, Attila is jött hátra, és beemeltük a hajóba. A srác eszméleténél volt, és valószínűleg szerencséje is volt, hogy úgy érkezett a vízbe, hogy nem ájult el azonnal”
– idézte fel a második életmentést.
A harmadik életmentés pedig egy téli napon történt, ráadásul igen komoly kihívások elé állította a helyzet Zoltánt, hiszen egy legalább 100 kilós magatehetetlen férfit emeltek ki a vízből.
„Egy másik mentés pedig szintén télen volt, egy 16 éves fiút kellett kimentenünk. Akkor is Attilával voltam, itt már eszméletlen állapotban találtuk meg a fiút. Úgy 300 méterről szúrtuk ki a kabátját, ami fent tartotta a víz tetején, így volt esélyünk kimenteni. Nála nehéz dolgunk volt, mert száz kilós lehetett, és a téli ruhái mind megszívták magukat vízzel, de végül őt is sikerült beemelni a hajóba”
– osztotta meg Zoltán.
Bozsik Zoltán Benjámin r. őrmester három éve szerelt fel a BRFK-ra, a tiszthelyettes képzőt Adyligeten végezte, és a kezdetektől fogva a vízirendészekhez szeretett volna kerülni. Az iskola elvégzése után rövid ideig Újpesten és Óbudán szolgált, majd pár hónap után sikerült átkerülnie a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitánysághoz. A rendőrség mindig is vonzotta Zolit, akinek családjában példák is szép számmal akadtak, hiszen hárman is rendőrök.
