Egy szívszorító statisztika, mely megmutatja a koronavírus-járvány pusztító hatását az emberre
Mint az bizonyára senki számára nem titok, a koronavírus-járvány rendkívül súlyos következményeket hozott a világba mentálhigiéniás szempontból is, hihetetlen nyomás alá helyezi az embert, amelynek hatására globális súlyosbodott a depressziósok és a szorongók helyzete.
Mint az bizonyára senki számára nem titok, a koronavírus-járvány rendkívül súlyos következményeket hozott a világba mentálhigiéniás szempontból is, hihetetlen nyomás alá helyezi az embert, amelynek hatására globális mértékben is súlyosbodott a depressziósok és a szorongók helyzete.
Ez a fojtogató helyzet pedig a japán öngyilkossági számokban mutatkozik meg kifejezetten súlyosan, különösképpen a nők és a fiatalkorú lányok körében. Mint ismeretes, Japán szinte az egyetlen nagyobb ország, amely megfelelő nyilvántartást vezet az öngyilkossági statisztikákból, mivel ez egy folyamatos, társadalmi szintű probléma az országban.
A szakértők már a tavaszi első hullám óta mondogatják, hogy a járvány gazdasági és társadalmi hatása még súlyosabb következményeket, és több halálos áldozatot hozhat magával, mint a betegség önmagában. Tömeges munkanélküliség, társadalmi izoláció és kilátástalanság – ezek azok, amik az ember mentális egészségét teljesen falhoz vágják, a járvány alatt biztosan.
Japánban az elmúlt évek során csökkenő félben van az öngyilkosságoknak a száma, de továbbra is a korai halálozás első számú okának számít. Az idei év során több mint 13 000 japán vetett véget a saját életének, miközben a koronavírus szövődményeiben elhunytak száma kétezer körül mozog.
A kormány statisztikái szerint viszont augusztusban 15.4 százalékos ugrás történt az öngyilkosságok számában, 1854 ember vesztette életét ennek következtében. Habár továbbra is az életüket maguktól eldobók kisebbik hányadát teszik ki, de a nők körében 40 százalékkal nőtt az öngyilkosok száma, míg az általános és középiskolások körében megduplázódott tavaly ilyenkorhoz képest.
A South China Morning Post is megjegyzi, hogy a koronavírus-járvány egyik „legalattomosabb öröksége” annak mentálhigiéniás hatása lesz, ugyanis nagyon nehéz felmérni az emberek mentális egészségét a járvány alatt, mire a teljes kép magnitúdójáról egyfajta benyomást tudunk szerezni, sok esetben már túl késő.
Jaszujuki Szavada, az Ázsiai Fejlesztési Bank egyik főközgazdásza – aki nem mellesleg könyvet is írt már az öngyilkosság megelőzéséről, valamint a jelenség gazdasági összefüggéseiről – úgy fogalmazott korábban, hogy a legfrissebb adatokkal kell ilyenkor dolgozni, ugyanis ha hajszál pontosan sikerül megállapítani az öngyilkosok főbb karakterisztikáit (nem, kor, foglalkozás), akkor hatékonyabban és gyorsabban lehet prevenciós intézkedéseket tenni.
Egy amerikai tanulmány már májusban arról írt, hogy 75 ezer ember hunyhat el öngyilkosságban és túladagolásban a járvány összefüggésében, míg Indiában a pszichológusok 65 százaléka arról számolt be, hogy a kezeltjeik körében megnőtt az önbántalmazás, és az öngyilkos gondolatok aránya. A kulcstényező a súlyosbodásban a közösségi kapcsolatok korlátozódása lehet, amely szintén a járvány következménye.
Az adatokból pedig az látszódik, hogy a nőket ez súlyosabban érinti a járvány alatt, a munkahelyek megszűnése is elsősorban a nőket érintette. A japánnal szomszédos Dél-Koreában ugyanezt a jelenséget tapasztalták, mely az öngyilkossági számokban szintén megmutatkozott. Egy koreai szakértő szerint ennek hátterében inkább az áll, hogy a nők hajlamosabbak a depresszióra, így az elhúzódó járvány őket súlyosabban érinti.
A gyermekek esetében már komplexebb a helyzet, ugyanis a járványtól is kilátástalannak érezhetik magukat, túl nagy nyomást helyezhet a szülő rájuk, illetve a szüleik boldogtalansága is áttevődhet rájuk, főleg a járvány alatt, amikor a szórakozási lehetőségek meglehetősen korlátoltak. Japánban pedig egyre nagyobb problémát jelent, hogy a 20 év alattiak véget vetnek a saját életüknek.
A legszörnyűbb adat ilyen tekintetben, hogy az öngyilkossági segélyhívók május és augusztus között rögzített adatai szerint a hívások 20 százaléka általános és középiskolás gyermekektől jött, volt olyan is, aki 5 évesen már a halálról és a saját eltűnéséről beszélt. Egy japán nonprofit vezetője szerint a gyermekeknek az üzenőalkalmazások tudnak segíteni, mivel ezzel meg tudják kerülni a szülői felügyeletet, ami családon belüli erőszak esetén lehet igazán kulcsfontosságú.
Ázsiában, különösen Japánban pedig a társadalmi stigmák is csak rontanak a helyzeten, ugyanis van egy fajta a társadalmi elvárás az érzések ki nem fejezése irányába, mely az érzések elnyomását eredményezi, ez pedig könnyen vezet depresszióhoz. Az öngyilkossági számok a járvány elején némileg visszaestek, a szakértők szerint azért, mert sokan így meg tudtak szökni a munkahelyi és iskolai stressztől.
Mind Japán, mind Dél-Korea egyébként folyamatosan törekszik a prevencióra, a japán kormány például júliusban további forrásokat különített el a probléma megoldására. A két kormány, annak ellenére, hogy megvannak köztük a kereskedelmi és területi viták, gyakran egyeztetnek ebben a kérdésben, és adnak egymásnak ötletet a prevenció terén.
