Egy munkanap a járvány alatt II. rész – „több hónapnyi álláskeresés lett semmivé”
Az „egy munkanap a járvány alatt” című cikksorozatunkban arra kívánunk rávilágítani, hogy a koronavírus-járvány miként befolyásolja az átlagemberek mindennapi életét.
„Az egész a koronavírus megjelenése előtt kezdődött. Nagyon szűkösek voltak az erőforrások annál a nonprofitnál, ahol dolgoztam, ezt én és a munkatársaim is tudtuk. Előre éreztük, hogy nagy bejelentés fog következni, mivel péntek reggelre egy soron kívüli megbeszélést hívtak össze. Itt bejelentették, hogy a dolgozók felét elküldik, köztük engem is. Ez 2019. november 15-én történt.
A novembert és a decembert azzal töltöttem, hogy különböző szervezetek után kutattam a szektoron belül, de rá kellett jönnöm, nincs sok esélyem. Ezért taktikát váltottam, és elkezdtem más pozíciók után keresgélni. Heti 15-40 álláshirdetésre jelentkeztem, abban reménykedve, legalább egy észrevesz, és ad nekem egy esélyt.
Teltek-múltak a hetek, és rám se hederítettek, egészen március első hetéig. Ekkorra ért el több munkáltató oda, hogy szelektáltak a jelentkezők közül, így jöhetett a következő szakasz, az állásinterjú. Olyan helyre hívtak be, ahova még januárban adtam be a jelentkezésem.
Elérkeztünk március második hetéhez, és egy nemzetközileg is elismert vállalathoz hívtak be állásinterjúra. Azt mondták, jövő héten értesíteni fognak, ha esetleg kiválasztásra kerülök egy második interjúra. Három nappal később jött a hír, a vállalat határozatlan időre minden tevékenységét leállította a járvány miatt, azóta sem hallottam felőlük.
Március harmadik hetében egy toborzó keresett meg, aki azt mondta, pont én vagyok a megfelelő személy az egyik ügyfele számára. Körülbelül fél órán át beszéltünk, és azt ígérte, később visszahív, mivel mind ő, mind a cég gyorsan fel akarta tölteni a megüresedett pozíciót. Azt is megemlítette, ha nem hívnak vissza a nap végéig, akkor csörgessem meg őt és kérdezzek rá a dologra. Azóta se történt meg köztünk ez a telefonhívás.
Azok az állások, amiket már hónapok óta hirdetnek, és már rég beadtam rájuk a jelentkezésemet, most tömegesen eltűnnek. Több hónapnyi munkakeresést a semmivel tett egyenlővé a vírus. Az álláskereső oldalak teljesen kihaltak, korábban a számomra releváns munkák közül naponta ötnél is többre tudtam beadni a jelentkezésem, mára csak néhány naponta találok normálisat.
Az egy állásra jelentkezőknek a száma legalább megötszöröződött. Az álláskeresésemet mostanra már kiterjesztettem más városokra is országszerte, ahol a helyzet nem volt olyan rossz, mint itt, ám a többi városban is hasonlóan rosszak a kilátások a munkahelyek szempontjából. Manapság már hetente csak néhány álláshirdetésre tudok jelentkezni.
És igen, félek a vírusfertőzéstől és az egészségem romlásától, de még inkább félek az álláskereséstől. Egy hajszálnyira voltam attól, hogy egy nagy presztizsű munkát szerezzek, mégis végül a valóság visszarúgott a startvonalra. Több hónapnyi álláskeresés odaveszett, és nem is fogom visszakapni egy ideig. A munkaügyi segély véges határidejű, a vírust pedig nem igazán érdekli, hány heted van még hátra belőle”.
A sorozat előző része az alábbi ajánlóra kattintva olvasható:
