Nyíltan és őszintén beszélt Dzsudzsák Balázs a céljairól
„Én vállalom azt, hogy igenis szeretném, hogy legyen kérőm külföldről” – árulta el Dzsudzsák.
A debreceni Dzsudzsák Balázs gólöröme a labdarúgó Merkantil Bank Liga 38., utolsó fordulójában játszott Debreceni VSC - Szombathelyi Haladás mérkõzésen a debreceni Nagyerdei Stadionban 2021. május 16-án.
MTI/Czeglédi Zsolt 
A 108-szoros magyar válogatott Dzsudzsák Balázs több mint 12 év után, tavaly ősszel tért haza a DVSC csapatkapitányaként. Hazatéréséről, kitűzött céljairól a Hajdú-Bihari Naplónak adott interjút.
“Itt indult a profi pályafutásom, nagyon jó ugródeszka volt a karrieremben, hogy megkaptam anno fiatalként a bizalmat. Ez mostanában pláne nem jellemző a magyar labdarúgásra. Ennek volt köszönhető az, hogy 12-13 éves külföldi karrier után, megjárva topbajnokságokat, nagyon büszkén térhettem haza Hatalmas lelkesedéssel vágtam neki annak a feladatnak, hogy a másodosztályból visszajuttassuk az NB I-be a Lokit, amelynek mindent köszönhetek” – mesélte Dzsudzsák.
Hozzátette: voltak benne kételyek azzal kapcsolatban, hogy mikor kellene visszatérnie, de egyre rosszabbul alakult a vírushelyzet, újabb és újabb lezárások jöttek, megszűnt a sport és az élet, és nem lehetett tudni, merre tart a világ.
“Egy percig sem bántam meg, hogy visszatértem, teljesen belém égett az első kedd délutáni edzés, amikor ezrek jöttek ki a Nagyerdei Stadionba, hogy üdvözöljenek. Ezek teljes mértékben ráerősítenek az emberben arra az érzésre, hogy tényleg jó helyen van Debrecenben” – árulta el a labdarúgó. A DVSC-ben betöltött irányítói szerepével kapcsolatban azt mondta:
“Nem annyira újdonság ez, mert Dubajban is már középen játszottam, kicsit ugyan előrébb, de abban az irányító szerepben, amiben most is. Ahogy megérkezett Huszti Szabi, egyből mondta nekem, hogy nem a szélen tervez velem. Vannak még hiányosságaim ezen a poszton, de egyre inkább beleszokok, illetve folyamatosan figyelem azoknak a futballistáknak a játékát, akik ezt a szerepkört magas szinten űzik. Jól érzem magam ebben a pozícióban, szinte minden támadás rajtam megy keresztül, imádom, ha nálam a labda, most ebben nincs hiány. Nekem kell fazont szabni a gárdának, úgyhogy nagy felelősség is jár ezzel a poszttal, de minden pillanatát élvezem, és szeretnék is minél több időt pályán tölteni.”
Dzsudzsák Balázs arról is beszélt, hogy mit érzett, miután pályafutása során először kiállították, amikor a MOL Fehérvári FC elleni rangadó mérkőzésen belerúgott Nikolics Nemanjába. Elmondta, hogy büntetését bizonyos szempontból jogosnak érezte, bizonyos szempontból nem, és tanulnia kell az esetből.
“Kontrollálnom kell a szenvedélyt, ami bennem van, máshogy kell előjönnie a pályán. Túltettem magam rajta, nem is volt más választásom, ráadásul csak magamat és a csapatot hoztam volna még rosszabb helyzetbe, ha tovább reklamálok, és esetleg több meccsről is eltiltanak. Utána nagyon büszke voltam a fiúkra, hogy azt a meccset olyan játékkal döntetlenre lehozták, sajnos kevésszer látjuk ezt az arcát a gárdának” – emelte ki a válogatott futballista.
Ezt kell megfejtenünk, hogy miért ment tűzön-vízen át a gárda a Vidi ellen, és miért volt sokkal gyengébb a teljesítmény a Mezőkövesd és főleg a Puskás ellen.
Elárulta, hogy ugyan nyáron nem merült fel, hogy távozik a DVSC-től, nem zárkózik el attól, hogy újra légiósnak álljon:
“Azzal kapcsolatban sosem árultam zsákbamacskát, a srácoknak is mindig azt mondom, ha bárkit hívnak külföldről, akkor menni kell. Nem azért, mert itthon nem jó, de teljesen más egy olyan közeg, nagyon sokat lehet tanulni” – hangsúlyozta Dzsudzsák.
Én vállalom azt, hogy igenis szeretném, hogy legyen kérőm külföldről, persze ha nem lesz, azt sem fogom csalódásként megélni. Azt hiszem, már mindenhol voltam, ahol szerettem volna lenni, de bármikor beleállnék egy újabb kalandba.
Arról is beszélt, hogy minden egyes nap úgy edz, hogy a legjobb teljesítményét nyújtsa, és meg sem fordult a fejében, hogy lemondja a válogatottságot – annak ellenére sem, hogy utoljára 2019. novemberében lépett pályára a nemzeti együttesben.
“Már mondtam korábban is, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy lemondjam a válogatottságot, de a kapitány dönti el, hogy szerinte tudok-e segíteni a csapatnak, vagy sem, ez az ő szíve joga. Örömmámorban, sikerekben, illetve kudarcban és sírásban is volt részem a nemzeti gárdával, ahol 108-szor játszhattam eddig, ezt rajtam kívül csak egy játékos mondhatja még el magáról, Király Gábor. Rúgtam gólt Eb-n csapatkapitányként, játszhattam a Puskás Arénában, a Wembley-ben, úgyhogy nincs hiányérzetem.”
