A globális felmelegedés miatt egyre függetlenebbé válik az Indiai-óceán éghajlata a Csendes-óceán hatásaitól.
Évszázadokon át szorosan összefüggött a trópusi Csendes-óceán és az Indiai-óceán éghajlata, az utóbbi évtizedekben azonban ez az ősi kapcsolat gyengülni kezdett. A Woods Hole Óceánkutató Intézet szakemberei kimutatták, hogy a globális felmelegedés és az emberi kibocsátás ma már háttérbe szorítja a két víztömeg közötti természetes kölcsönhatást.
A kutatók korallokból, fák évgyűrűiből és cseppkövekből származó paleoklimatológiai adatokat ötvöztek számítógépes modellszimulációkkal. Ezzel a módszerrel egészen az 1600-as évek elejéig tudták visszakövetni a két óceán viselkedését, amiről a ScienceDaily cikkéből kiderülnek a részletek.
A Nature Communications című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a 19. század első felében, 1810 és 1850 között már történt egy átmeneti gyengülés a két térség kapcsolatában. Abban az időszakban egy sor nagy trópusi vulkánkitörés csökkentette a Csendes-óceán megszokott hatását az Indiai-óceán időjárási mintázataira.
„Ez az egyik első olyan kutatás, amely múltbéli éghajlati bizonyítékok, modern megfigyelések és klímamodellek segítségével vizsgálja a Csendes- és az Indiai-óceán közötti kapcsolat felbomlását” – mondta Caroline Ummenhofer, az intézet szenior kutatója.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A műszeres mérések
A műszeres mérések csupán szűk egy évszázadra nyúlnak vissza, ezért a tudósok korábban nem tudhatták biztosan, hogy a 80-as évek óta megfigyelt átalakulás rendkívülinek számít-e, vagy csak egy természetes ciklus része. A több évszázados adatsorok elemzése rávilágított arra, hogy a jelenlegi változások mértéke teljesen példátlan.
„A rendelkezésünkre álló modern adatok korlátozottak, és nem nyúlnak vissza elég messzire. A klímamodellekkel és az ősi adatsorokkal most már sokkal nagyobb biztonsággal kijelenthetjük, hogy a most tapasztalt változások valóban egészen kivételesek” – fogalmazott Shawn Wang, a tanulmány vezető szerzője, a Coloradói Egyetem posztdoktori kutatója.
Míg a korábbi vulkánkitörések csak átmenetileg akasztották meg a két óceáni medence közötti áramlásokat és légköri kapcsolatokat, a mostani jelenséget más tényezők hajtják. Caroline Ummenhofer felhívta a figyelmet arra, hogy a globális felmelegedés és a megnövekedett üvegházhatású gázok jelenleg elnyomják a Csendes-óceán természetes befolyását az Indiai-óceánra.
A két térség közötti kapcsolat megértése kulcsfontosságú az esőzések, a hőmérsékleti ingadozások és a trópusi légköri körzések előrejelzésében. Amennyiben az óceánok közötti kölcsönhatások gyengülnek, a korábbi történelmi mintákon alapuló meteorológiai modellek megbízhatósága is csökkenhet.
„Az Indiai-óceán egy hatalmas hőtároló, amely képes elszakadni attól, ami a Csendes-óceánban történik. Eredményeink világosan rámutatnak az Indiai-óceán függetlenedő viselkedésére” – mondta Delia Oppo, az intézet emeritusa.