„A párommal az elmúlt években külföldön építettünk életet, de a szüleim egyszer sem látogattak meg minket, pedig többször is meghívtam őket.” Most, hogy rövid időre visszatért Németországba, szerette volna felkeresni a családját: „Úgy gondoltam, jó lenne meglátogatni őket, hiszen majdnem egy éve nem találkoztunk.”

Mivel nem volt autója, vonattal tervezte az utat, ám a szülőváros előtti utolsó állomás mintegy 30 kilométerre volt. Ezért kérte meg édesapját, hogy vegye fel ott. A férfi azonban vonakodott: „Habozott, és azt mondta, hogy ‘túl nagy kerülő’, és hogy ‘nem ismeri jól a környéket’.”

A nő számára ez azért volt meglepő, mert tudta: apja rendszeresen vezet hosszú távokat hobbijáért, a vonatok fotózásáért. „Ez egy olyan ember, aki rendszeresen bejárja a régiót, hogy vonatokat fényképezzen, anélkül, hogy pislogna egy több száz kilométeres úton. De amikor arról volt szó, hogy engem vegyen fel, azt mondta, hogy ‘túl sok’.” – idézte a People.

Feszültség és sértő szavak

Az apa végül egy korábbi vonatjáratot ajánlott, amely csak még kényelmetlenebbé tette volna a lány útját. Amikor a nő számon kérte, hogy valóban visszautasítja-e egy ilyen apróság miatt, a vita elmérgesedett: „Amikor megkérdeztem, hogy tényleg visszautasítja-e egy ilyen kis dolog miatt, védekezővé vált, és azt mondta, hogy ‘áldozatot játszom’, majd ‘drámakirálynőnek’ nevezett.” A nő hozzátette, németül még abszurdabban hangzott a sértés.

Ekkor döntött úgy, hogy lemondja a látogatást: „Ezen a ponton elegem lett. Azt mondtam nekik, hogy nem megyek. Teljesen nemkívánatosnak éreztem magam – nem a távolság, hanem a hozzáállás miatt.”

Édesanyja csalódottan reagált, több érzelmes üzenetet is küldött: „A szülők hibáznak, gondold át újra, és milyen szomorú lenne, ha nem jönnél.” A nő azonban kitartott döntése mellett: „Számomra ez nem a tökéletességről szól; hanem a tiszteletről és az alapvető hajlandóságról. Ezért lemondtam a látogatást.”

„Most azt mondják, hogy túlreagáltam, és hogy ‘túl érzékeny’ vagyok.” A hozzászólók többsége azonban támogatta őt. „Amit az apádról és a vezetési szokásairól mondtál, az alapján azt mondanám, hogy az apád egy óriási szemét. Ha az anyád ennyire szeretné, hogy látogasd meg őket, miért nem megy ő érted? Vagy találkozhatnátok félúton, mondjuk egy kávéra vagy ebédre. Egyértelműen nem te vagy a hibás.”

Egy másik kommentelő: „Ha valami, akkor az, hogy a reakciódat túlzásnak és túl érzékenynek nevezik, inkább kivetítés. Tényleg túl sok kérés a családtól, hogy egy kis kényelmetlenséget vállaljanak a saját gyermekükért, hogy megkönnyítsék a találkozást? Jól tetted, hogy visszatükrözted az apád hozzáállását, és azt tetted, ami neked a legjobb.”