A szervezet létrehozásáról a The New York Times számolt be több, az ügyet ismerő forrásra hivatkozva. A lap információi szerint az új egység lehetővé teszi, hogy a CIA gyorsan csoportosítson át pénzügyi, személyi és technikai erőforrásokat a szigetországra irányuló műveletekhez. A munkacsoportba már hírszerző tiszteket, elemzőket, kiberműveletekkel foglalkozó szakembereket, valamint titkos befolyásolási műveletekben jártas munkatársakat is vezényeltek.

Bár a CIA 1960-ban már létrehozott egy hasonló kubai munkacsoportot, amely később a Disznó-öböli invázió előkészítésében játszott szerepet, a mostani egység megbízatása ennél jóval szűkebb. A cél az értesülések szerint az, hogy repedéseket idézzenek elő a kubai politikai elitben, és ezzel elősegítsék, hogy a washingtoni vezetés által keményvonalasnak tartott szereplők helyére pragmatikusabb, az amerikai követelések iránt nyitottabb vezetők kerüljenek.

A CIA az értesülésekkel kapcsolatban nem kívánt nyilatkozni. A kubai külügyminiszter-helyettes, Carlos Fernández de Cossío ugyanakkor élesen bírálta az amerikai lépést. A The New York Timesnak küldött nyilatkozatában úgy fogalmazott: „Az itt megnyilvánuló szándékok nem jelentenek meglepetést, hiszen Kuba régóta a CIA kémkedési, felforgató és destabilizációs törekvéseinek célpontja, beleértve a terrorizmust is. Ennek ellenére a Külügyminisztérium veszi a bátorságot ahhoz, hogy Kubát fenyegetésnek nevezze azért, mert él a legitim önvédelemhez való jogával.”

A lap szerint a jelenlegi munkacsoportnak nincsenek szervezett kubai partnerei, és nem jogosult halálos kimenetelű műveletek támogatására sem. Ugyanakkor egy ilyen CIA-egység működése rugalmas, és az alkalmazható jogosítványokat az amerikai elnök bármikor módosíthatja.

Egy szélesebb amerikai hírszerzési stratégia

A munkacsoport létrehozása egy szélesebb amerikai hírszerzési stratégia része. A Trump-kormányzat nemrég módosította a Nemzeti Hírszerzési Prioritások Keretrendszerét (National Intelligence Priorities Framework – NIPF), amelyben Kubát az első számú prioritású országok közé sorolta Kína, Irán és Oroszország mellé.

Ennek következtében több amerikai hírszerző szervezet – köztük a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és a Nemzeti Térinformatikai Hírszerző Ügynökség (NGA) – is több felderítési kapacitást irányított Kuba felé. Az értesülések szerint műholdakat és más hírszerzési eszközöket is fokozottabban vetnek be annak érdekében, hogy naprakészebb képet kapjanak a kubai katonai képességekről, szándékokról és védelmi rendszerekről.

A megszerzett információk a lap szerint az amerikai hadsereg számára is fontosak lehetnek, mivel ezek alapján frissíthetik az esetleges katonai fellépésre vonatkozó terveiket arra az esetre, ha Donald Trump ilyen döntést hozna. A CIA új kubai munkacsoportja emellett a politikai vezetők és az elit gazdasági érdekeltségeit, pénzmozgásait és üzleti kapcsolatait is vizsgálhatja, és nem kizárt, hogy ezek egy részét később nyilvánosságra is hozzák a kubai vezetésre és a közvéleményre gyakorolt nyomás fokozása érdekében.

Barack Obama idején

A cikk felidézi azt is, hogy 2015-ben, Barack Obama második elnöki ciklusának végén az Egyesült Államok és Kuba helyreállította diplomáciai kapcsolatait. Akkor John O. Brennan CIA-igazgató Havannába utazott, ahol Alejandro Castróval és más kubai tisztviselőkkel tárgyalt a hírszerzési együttműködés lehetőségéről. Brennan a kubai hírszerző szolgálatokat Latin-Amerika legfelkészültebb szervezeteinek tartotta, és együttműködést remélt a drogkartellek és a terrorista hálózatok elleni fellépésben, a tárgyalások azonban végül eredménytelenül zárultak.

Idén májusban John Ratcliffe jelenlegi CIA-igazgató is Havannába utazott, ahol Raúl Castro unokájával, Raúl G. Rodríguez Castróval tárgyalt. A találkozón az amerikai fél azt az üzenetet közvetítette, hogy a CIA méltó ellenfélnek, ugyanakkor lehetséges jövőbeli partnernek is tekinti Kubát. Ratcliffe ugyanakkor arra is figyelmeztette a kubai vezetést, hogy fogy az idő a Donald Trump által elvárt alapvető változtatások végrehajtására, és utalt arra, hogy ellenkező esetben Kuba Venezuela sorsára juthat.

Trump-kormányzaton belül korábban voltak olyan keményvonalas tanácsadók, akik úgy vélték, hogy a kubai kormány akár az amerikai félidős választások előtt is megbukhat. Azóta azonban a kubai vezetés ellenállóbbnak bizonyult a vártnál, miközben az Iránnal kialakult konfliktus jelentős amerikai erőforrásokat kötött le. A lap szerint a Kuba-politikát szorgalmazó tanácsadók továbbra is úgy gondolják, hogy Washington végül nagyobb figyelmet fordíthat Havannára, ezt azonban várhatóan csak az iráni konfliktus lezárását követően tartják reálisnak.

A hidegháború idején a CIA viszonylag kis állomást működtetett a havannai amerikai nagykövetségen, mivel a kubai elhárítás rendkívül hatékony megfigyelése miatt rendkívül nehéz volt ügynököket beszervezni és kapcsolatot tartani velük. Az amerikai érdeklődés a 2000-es években csökkent, amikor a hírszerzés erőforrásainak jelentős részét Irakra, Afganisztánra és a terrorizmus elleni műveletekre összpontosították.

Donald Trump első elnöki ciklusa alatt pedig – a később Havanna-szindrómaként ismertté vált rejtélyes megbetegedések után – a CIA teljesen bezárta havannai állomását. Az állomást 2024-ben, Joe Biden elnökségének végén nyitották meg újra, ám a lap szerint az ott dolgozó tisztek továbbra is szinte folyamatos megfigyelés alatt állnak, ami jelentősen megnehezíti munkájukat.