A feketeúszójú cápák csaknem hetvenöt méteres távolságból is meghallják az alacsony frekvenciájú hangokat.
A nyílt tengeren szabadon úszó feketeúszójú cápák csaknem 75 méteres távolságból is képesek érzékelni az alacsony frekvenciájú hangokat, ráadásul a hangforrás pontos irányát is azonnal meghatározzák. A víz alatti világ zajai fontos információkat hordoznak a ragadozók és a zsákmányállatok számára, a tudósoknak azonban eddig kevés közvetlen bizonyítékuk volt arra, milyen messzire terjed ki a cápák hallása a természetes élőhelyükön.
A Florida Atlantic University kutatói Florida partjainál végeztek kísérleteket, ahol télen és nyáron is nagy számban gyűlnek össze a feketeúszójú cápák. A sekély és tiszta víz lehetővé tette, hogy a szakemberek a magasból, drón segítségével kövessék az állatok mozgását anélkül, hogy megzavarnák őket. A lehorgonyzott hajótól távolabb driftelő víz alatti hangszóróból különböző hangjelzéseket játszottak le a cápáknak.
A tesztek során 100 és 800 Hertz közötti, alacsony frekvenciájú hangcsoportokat használtak, kontrollként pedig egy 10 kilohertzes hangot alkalmaztak, amely kívül esik a cápák által hallható tartományon. A felszín felett 40-50 méteres magasságban lebegő drón kamerája pontosan rögzítette, hogyan reagálnak az egyes példányok a lejátszott jelekre.
Nagyon távoli hangokra is reagáltak
A cápák a magas frekvenciájú ellenőrző hangot teljesen figyelmen kívül hagyták, az alacsonyabb tartományba eső jelzésekre viszont azonnal hirtelen irányváltással válaszoltak. A ScienceDaily szerint a reakciók több mint 70 százaléka az úgynevezett akusztikai távoli térben történt, vagyis jóval távolabb attól a zónától, ahol a hangforrás közelsége miatt a rezgések eltérően viselkednek.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
„Különösen érdekessé teszi az eredményt, hogy a cápák a távolabbi akusztikai zónában lévő hangokra is reagáltak. Ez azt jelzi, hogy még jelentős távolságból is érzékelik a hangterjedéssel járó részecskemozgást, amit korábban soha nem sikerült megfigyelni szabadon úszó egyedeknél” – fejtette ki Stephen Kajiura, a tanulmány egyik szerzője.
Ez a képesség azért is meglepő, mert a cápáknak nincs gázzal telt úszóhólyagjuk, amellyel sok más csontos hal érzékeli a hangnyomást. Ehelyett a ragadozók elsősorban a belső fülükre és egy speciális érzékszervre hagyatkoznak a vízen átterjedő rezgések felfogásában.
Az Integrative Organismal Biology című folyóiratban megjelent kutatás vezető szerzője a tengeri jelenlét fontosságát hangsúlyozta a laboratóriumi körülményekkel szemben.
„Ha egy akváriumban próbáljuk vizsgálgatni a hallást, a hanghullámok folyton visszapattannak a falakról, ami zavaros jelzéseket hoz létre, mintha csak egy tükörteremben lennénk. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a nyílt óceánban, a vadon élő cápáknál figyeljük meg a természetes reakciókat” – fogalmazott Caroline Sullivan.
A kutatók szerint a víz alatti hangok olyan távoli eseményekről tájékoztatják a cápákat, amelyeket látótávolságon kívül más módon nem tudnának felmérni. „Az óceán egy akusztikus környezet, a cápák pedig olyan módon hangolódtak rá, amit most kezdünk csak igazán megérteni. Az, hogy több száz láb távolságból is meghallják és felismerik a hangokat, kulcsfontosságú információt nyújt nekik a környezetükről” – tette hozzá Kajiura.