Egyre fogy a remény, hogy élve találják meg az eltűnt Burkina Faso-i bányászokat
Az árvíz olyan erősségű volt, hogy elmosta a bányába vezető utat és megrongálta az áramellátást; a mentési munkák megkezdéséhez ezeket is helyre kellett állítani.
Fotó: photovs / Twenty20 Egy hónapja folyik a kutatós a Burkina Faso-i szerencsétlenség túlélői után, miután a száraz évszak ellenére április 16-án hirtelen eleredt az eső, a Perkoa cinkbánya járatai pedig víz alá kerültek. A mentőalakulatok és hozzátartozók mindeddig abban reménykedtek, hogy a nyolc eltűnt bányász elérte az élelemmel és vízzel feltöltött mentőkamrát, ami 570 méterre a föld alatt található.
„A mentőalakulatok felnyitották a mentőkamrát, és sajnos üres”
– állt a kormány információs szolgálatának közösségi oldalain megjelent közleményben.
A bánya tulajdonosa, a kanadai Trevali Mining Corp (TV.TO) arról számolt be, a kamrát sértetlenül találták meg, és mostanra világos, hogy senki sem érte el az eltűnt férfiak közül. Ricus Grimbeek elnök-vezérigazgató hozzátette, a kutatás folytatódik, és minél gyorsabban próbálnak az elveszett munkások nyomára akadni.
A halálos bányabalesetek nem ritkák Afrikában, a perkoai árvíz azonban nagy figyelmet vont magára, mivel megcsillant a remény, hogy hasonló kimenetelű lesz, mint a 2010-ben Chilében végrehajtott mentés, ami során 33 bányászt hoztak fel 69 nap után a föld alól, sajnos azonban nem így lett – olvasható a CNN cikkében.
A katasztrófa okainak feltárására a cég és a kormány is vizsgálatot indított, a miniszterelnök pedig megtiltotta a bányavezetőknek, hogy elhagyják az országot. A cinkbánya egy külszínből áll, alatta földalatti aknákkal és galériákkal; a víz betörésének idején az ott tartózkodó munkások többsége el tudott menekülni, a hiányzó nyolc ember azonban több mint 520 méterrel a felszín alatt tartózkodott.
Burkina Fasóban sokan kifogásolták, miért tartott ilyen sokáig eljutni a mentőkamrához, és bírálatok érték a vállalatot és az állami segélyszolgálatokat, a Trevali szerint azonban a technikai kihívások óriásiak. Az árvíz olyan erejű volt, hogy elmosta a bányába vezető utat, és megrongálta az áramellátást, ezeket helyre kellett állítani, mielőtt a teljes körű kutatás megkezdődhetett volna.
Kezdetben gyalogosan szállították le a berendezéseket, ahhoz azonban járművekre volt szükség, hogy olyan gépeket telepíthessenek, amelyek képesek kiszivattyúzni a vizet a több mint 500 méteres mélységből. A mentőalakulatok mintegy 55 millió liter vizet távolítottak el a becslések szerint 165 millió literből, ami elárasztotta a bánya földalatti részét.
