Best of Gyurcsány Ferenc a Facebookon: költő lesz vagy miniszterelnök?

(A szerző véleménye nem feltétlen tükrözi a Liner.hu szerkesztőségének álláspontját.) 

Hogyha nem lenne egyértelmű: még mindig Gyurcsány Ferenc az ellenzék valódi vezetője, még akkor is, ha a kampányban a háttérben maradt, és akkor is, ha Márki-Zay Péter megpróbálta elhitetni, hogy egy esetleges győzelem esetén igenis ő lesz a miniszterelnök. Neki vajon nem szóltak, hogy Magyarországon országgyűlési választások vannak? Az elnökválasztás az Egyesült Államokban divat, nem ott, ahova őt küldték. 

És egyébként is, Dr. Miniszterelnök Úrnak megint igaza volt: a jelölt személye nem igazán játszik szerepet, ugyanis egy koalíciós kormánynak a valódi vezetője mindig a legerősebb párt elnöke. Bár érthetetlen a múltját tekintve (a képességeit annyira nem), de ez még mindig Gyurcsány Ferenc. „Je suis Gyurcsány”. Nehéz lehet.  

Az a Gyurcsány Ferenc, aki mintha teljesen elfelejtette volna, hogy mit is művelt, amíg ő irányította az országot – vagy az is lehet, hogy nem elfelejtette, hanem ő tényleg elhiszi, hogy amikor azt mondta, hogy „amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük”, az nem az állampolgárok szembeköpése volt, hanem „szenvedélyes igazságbeszéd” – az utána következő eseményekről nem is beszélve. 

Mindenesetre a választások után Fletó nagyon aktív lett, főleg ami a közösségi oldalát illeti, hogy akár minden egyes posztja megér egy misét (az ő lelki üdve is megérne, de félek, ennyi nem lenne elég), de ígérem, nem mindegyiket veszem elő, csak a legjobbakat – sok van belőle. 

Következzék a válogatás, amelyről lehetetlen eldönteni, hogy vajon költőnek, írónak vagy miniszterelnöknek készül-e Feri. 

Április 5-én kesergett egyet a vereségről, annak fojtogató ízéről („a kárörömben meghalni lehet, de elfáradni soha”), majd azt ígérte, hogy nem fog közhelyeket írogatni – ezt sem sikerült betartani. 

„Aki fél az igazságtól, azt a hazugság fogja legyőzni” – így április 9-én. Csak egy rövid, de nagyon ismer idézet tőle, kommentár nélkül: „hazudtunk reggel, éjjel, meg este”. 

Április 11-e: „Magyarországnak törvénytelen kormánya van, lesz. Ha a politikai rendszer lényege a hatalmon lévők csalása, márpedig ez a helyzet, akkor a kormány törvénytelen. Mert a választáson a csalás nem a választás napján történik, hanem amíg eljutunk oda. Egyoldalú választási törvénnyel, megtorló államhatalommal, szélsőségesen aránytalan nyilvánossággal, pénzügyi háttérrel”. 

Az elején nagyon nyomták, hogy a kormány törvénytelen, de az valahogy nem jutott el a kis agyukig, ha a kormány törvénytelen, akkor az ő mandátumuk is az. Persze azt nem tudták bizonyítani, hogy a választás napján történt csalás, ezért a választási törvény, az államhatalom, a nyilvánosság és a pénzügyi háttér a felelős. A struktúrák – nem az ellenzék. Az mondjuk biztos, hogy a megtorló államhatalomról sokat tudna mesélni Feri, ahogy biztosan tudja, hogy mennyire szélsőségesen aránytalan a nyilvánosság – csak éppen a balliberális oldalra billen a mérleg nyelve. 

„A törvényesség nem a jogszerűség látszata, hanem a törvényben rögzített népakaratnak való megfelelés. Márpedig ez a kormány megtörte a népakaratot, amikor megszállta és szétzilálta a köztársaságot” – írta május 16-án. Az a rossz hírem (kinek mi), hogy az Orbán-kormány már negyedszer kapott kétharmadot, de nem kell aggódni, kedves ellenzék, ha így folytatjátok, akkor többet ilyen nem lesz – négy év múlva négyötöd lesz.

Vissza az idővonalhoz: megemlékezett Húsvétról is, ami szerinte a szabadság ünnepe: „harmadnapon feltámadott és felment a mennyekbe – emlékszünk és ünneplünk Húsvétkor. Az egyiptomi szabadulás ölt testet, erre emlékezünk és ezt ünnepeljük a pesachi hagyományban.” 

Álljon itt két korábbi idézet tőle: „Azért nem imádkozom templomban, mert nem vagyok Istenhívő.” „Elsőáldozó voltam, bérmálkoztam is egy darabig […], én egy darabig szentül meg voltam győződve, hogy pap leszek.” Bérmálkozni általában csak egyszer szokott az ember életében, de Ferenc ebben is túltett mindenkin. 

Május 12:

Júniusban aztán elkezdődött az igazi támadás: szinte minden egyes posztja arról szólt, hogy a válságnak egyetlen felelőse van, nem más, mint Orbán Viktor. „Gyenge forint, gyenge kormány. Gyenge kormány, gyatra kormányfő” – írta.  De erről még lesz majd szó, mármint az euróról. 

„Orbán kormányfő sokáig okkal tarthatott attól, hogy idén tavasszal elveszíti a választásokat. Félt. Félt a következményektől. (…) Most kapkodva ígér. Bármit csak jöjjön a pénz. Feltartotta a kezét. Feladta a szabadságharcot. Behódolt. Vereséget szenvedett. Szembejött a valóság” – így július 8-án. Hont András tette fel a jó kérdést: „tehát – ha jól értem -, szabadságharcolni kéne Brüsszellel. Akkor ki hódolt be kinek?” 

Itt már elkezdődött a szabadversek korszaka, majd július 9-én bejelentette: „készülünk”. De ugyan mire? Mindenki találgatott, bár egyre jobb megoldások születtek, de talán egyértelmű Gyurcsány szándéka: újra kormányozni akar. Bár megnézve a posztjait, akár az is lehet, hogy költő lesz belőle. Mindenki jobban járna, nem? A művészvilágot elnézve egyel több vagy kevesebb ilyen figura… Nem mindegy? 

„Sok év keserű tapasztalatával és nem kevés tanulságával mondhatom: a kormányzáshoz ennél sokkal több nyugalom és megfontoltság kell. A kormányfő betegesen izgága. Izgágasága vibrálja, kavarja, felfalja életünket. Jönni fog majd egy nyugodt, megbízható, emberi kormány. Készülünk” – írta július 16-án.

„Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna.” „Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.” Ezeket Gyurcsány Ferenc mondta 2006-ban Balatonőszödön. 

Július 17-én a hazáról értekezett. Az az ember értekezett a hazáról, aki 2004-ben amellett kampányolt, hogy ne lehessenek olyan könnyen magyar állampolgárok a gúnyhatáron túl élő testvéreink. (Ők azok, ti nem vagytok.) 

Július 18: „Mi jó Magyarországnak? Nem könnyű megmondani, de Magyarország kormánya van felhatalmazva arra, hogy, nyilatkozzon Magyarország nevében.” Igen, Ferenc, és ez nem te vagy, szóval majd Orbán Viktor megmondja. 

„Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobban a tempót. Ez a helyzet.” 

Július 21-én Orbán Viktorról értekezett: „Se nemzet, se haza, se kereszténység, se konzervatizmus. Pocsék ember Magyarország kormányfője.” Mondjuk Ferencnek elég nehéz megmondani Doktor Miniszterelnök Úrról, hogy szereti-e a hazáját, keresztény-e, konzervatív-e, amikor ő biztosan egyik sem, és meg merem kockáztatni, hogy valójában nem is tudja, hogy mit jelent ez. 

Július 24-én természetesen neki is kellett reagálnia a tusványosi „náci” beszédre: „Tegnapi náci szövege kiír bennünket a becsületes népek világából.” „Aki vele tart, a semmibe megy. Mi készüljünk egy másik útra.” Ezt az utat ismerjük, több évtizedet is kaptunk belőle, és még mindig nem múlt el nyomtalanul. A másik utat akár így is hívhatnánk: a történelem zsákutcája. 

Két nappal később aztán ismét elővette a témát: „Magyarország is visszatér a történelem főútjára. Orbán ellenében, Orbán nélkül. Mert végső soron a történelem diktálja az utat, nem a politikus”. Vagy esetleg úgy alakul a történelem, ahogy az emberek, esetleg politikusok alakítják? (Erről is megkérdezheti a vörös barátait.) 

„Aki náci, az náci” – írta július 28-án. Aki meg kommunista, az kommunista. Vagy: aki böszme, az böszme. Lennének még itt ötletek… Bár már kezd végtelenül unalmas lenni újra végigfutni a posztjait. 

Rövidítsünk: 

„Törődni az emberekkel” – ahogy 2006-ban törődtetek az emberekkel az utcán, akik között van, aki maradandó sérüléseket szenvedett? 

„Szégyenország lettünk” – 12 év kormányzás és négy kétharmados felhatalmazás után még mindig a fideszesek érzik úgy, hogy nem szólalhatnak meg. Pedig nem kell befogni a szánkat. Mi nem érezzük, hogy szégyenország lennénk, sőt. De erre is van megoldás: tessék fideszesnek lenni, és ez a probléma azonnal meg is oldódik.  

„Amíg vannak emberek, akik hisznek abban, hogy jó szabadnak lenni, addig nyert ügyünk van” – 2006-ban sokan hittek benne, de úgy tapostátok el őket, mint hangyát a padlón. 

„Olyan kormánya lesz Magyarországnak, mely hallja és érti polgárai hangját” – előző megjegyzés ismét aktuális. 2006.   

Augusztus 26-án aztán meghirdette a szeptemberiális – költő, író, nyelvújító. Vagy lehet, hogy csak erre készültek? „Egy pillanat, egy mosoly. Egy kézfogás, egy ölelés.” Menjetek, hiszen meg lehet ölelgetni Gyurcsány Ferencet. Ilyen ajándék nem adódik minden nap. 

Augusztus 30-án meg előrukkolt az euró kérdésével: „Egy évvel ezelőtt egy euróért nagyjából 340 forintot kellett fizetnünk. Mostanában 410-et.” „Orbán miatt van így.” Akkor nézzük meg a számokat: július 10-én 230.75 forint volt egy euró, míg 2009. március 9-én már 310.83. Ez 80,08 forintos különbség, míg a mostani 70 forintos. Hogy is van az a kormányzás? Gyurcsány egyszer már elrontotta, ne engedjük neki, hogy újra megtegye. 

„Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig” – mondta ő. 

Augusztust aztán egy újabb poszttal zárta: „Aki nem akar szabad lenni, az rab marad. (…) Fel kellene szabadulni. Erre készülünk”. Majd mellékelt egy tüntetéses képet. Forradalmat akarnak kirobbantani? (Baloldali szokás, nem meglepő.) De mégis kivel? A tüntetések sem vezettek eredményre, csak a balliberális fiatalok ezúttal nem egy kocsmában vagy szórakozóhelyen buliztak, hanem a tereken, hidakon. 

És ne felejtsük el: egy másik oldal is van ebben az országban. Egy nagyon erős másik oldal, amely ha utcára vonul, hogy megvédje magát, akkor ez történik: 

Gyurcsány szerint „ideje a cselekvésnek”. Szerintem meg ideje ezt az írást befejezni. Ez is sokkal több, mint amit Feri megérdemel.  

Még egy kis ÉN kontent: a reggeli munkavégzésnek az előnye volt eddig, hogy (szinte) mindig én írhattam a Gyurcsány-posztokat. Vártam is, hogy mit talál ki a Feri arra a napra, de így, összegezve ezt a sok baromságot, a közepén rájöttem: most már végtelenül unalmas Ferenc. 

De nem szabad szem elől tévesztenünk: bár a kormányzáshoz nem értett, azt biztosan tudja, hogyan kell a zárt ajtók mögött tárgyalni, hogy aztán ő lehessen a kakas a szemétdombon. Hogy aztán majd amikor megérkezik a Vörös Hadsereg… khm, akarom mondani a nemzetközi helyzet addig fokozódik, hogy Orbánnak le kelljen mondania, Feri magához ragadhassa a kormányrudat – még akkor is, ha a elutasítottsága még az ellenzéki körökben is kiugróan magas. 

De ez nem fog megtörténni. „Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával?” – kérdezte Gyurcsány Őszödön. Igen, hiszen tudjuk: Orbán Viktornak nem igaza van, hanem igaza lesz. 

Persze Gyurcsány ambíciói hamar kiderültek, amikor megtartotta az első szeptemberiálist: „nekünk fog utat nyitni a történelem, mert mi vagyunk a jobbik oldalon, hogy egyébként ez lehetett volna egy sokkal rövidebb küzdelem is, ha tisztességes a küzdelem, ha szabad és tisztességes a választás, ez igaz. (…) Meg fogunk küzdeni, és győzni fogunk.”

„Kell még valamit mondanom, Ildikó?”