Az Alzheimer-kór legkorábbi szakaszára utaló elváltozások már legalább hét évvel azelőtt megjelennek az agy szerkezetében, hogy a jelenlegi legmodernebb képalkotó eljárások ki tudnák mutatni az amyloid-plakkok jelenlétét. Az Oslói Egyetem Pszichológiai Intézetének kutatói arra az eredményre jutottak, hogy a betegség szempontjából meghatározó folyamatok lényegesen hamarabb elindulnak, mint azt korábban feltételezték.

A Nature Neuroscience című szakfolyóiratban publikált elemzés alapján a jelenlegi aranystandardnak számító PET-vizsgálatok nem elég érzékenyek a szöveti átalakulások legelső fázisainak detektálására. A ScienceDaily beszámolója szerint a szakemberek olyan egészséges idős embereket követtek nyomon, akiknél közel húsz éven át rendszeresen végeztek mágneses rezonancia vizsgálatot.

MRI-felvételeket is vizsgáltak

A hosszú távú adatsorok segítségével a tudósok pontosan meg tudták határozni a plakkok felbukkanásának idejét a résztvevőknél. Ezt követően visszamenőleg összehasonlították a korábbi MRI-felvételeket azoknál a személyeknél, akiknél később megjelentek a fehérje-felhalmozódások, illetve akiknél teljesen elmaradtak a plakkok.

„A PET-szkenneken látható magas plakkszint előtt már évekkel szerkezeti változásokat tapasztaltunk az agyban. Ez az eddigi legkorábbi jel, amelyet képalkotó eljárással sikerült kimutatni, ami segíthet a betegség nyomon követésében még a tünetek megjelenése előtt” – fogalmazott James Michael Roe, a kutatás vezetője.

A vizsgálat egyedülállóságát az adja, hogy szellemileg teljesen jól funkcionáló idős embereknél találtak agyi elváltozásokat a plakkok első észlelése előtti évekből. Anders Martin Fjell, a kutatóközpont vezetője rámutatott, hogy az Alzheimer-kór kezelése rendkívül nehéz, mivel a kórkép szorosan kapcsolódik az öregedéshez, miközben számos különböző biológiai tényező befolyásolja.

A szakemberek két lehetséges magyarázatot látnak a tapasztalt jelenségre. Előfordulhat, hogy a plakkok képződéséhez vezető vagy azokból fakadó káros folyamatok már akkor aktívak az agyban, amikor maguk a lerakódások még nem mutathatók ki. A másik lehetőség szerint egyéb biológiai mechanizmusok váltanak ki elváltozásokat még azelőtt, hogy az amyloid-plakkok felhalmozódása egyáltalán megkezdődne.

„Amennyiben az utóbbi feltételezés bizonyul igaznak, rendkívül fontossá válik az olyan gyógyszerek fejlesztése, amelyek nem kizárólag az amyloid-plakkok felhalmozódását célozzák meg. Ehhez azonban még további kutatásokra van szükség” – nyilatkozta Anders Martin Fjell.