Akár a fénysebességet is megközelítheti a NASA vadonatúj rakétatechnológiája
A „MEGA meghajtás” névre keresztelt egységgel a jövőbeni asztronauták képesek lehetnek eljutni a szomszédos galaxisokba és csillagrendszerekbe is – meglepő módon bárminemű hajtóanyag felhasználása nélkül.
Approximately 100 undergraduate university and community college students from across the United States were on hand to witness the launch of their experiments and technology demonstration projects on a NASA suborbital rocket at 6:13 a.m., Aug. 14, from NASA’s Wallops Flight Facility. The Terrier-Improved Malemute sounding rocket launched as the sun was rising over the horizon and carried the student projects to an altitude of 98.5 miles. After a brief ride into space, the payload carrying the students’ projects descended by parachute and landed in the Atlantic Ocean approximately 64 miles from the launch site. After recovery, the experiments will be returned to the students later in the day.
Credit: NASA/Goddard/Allison Stancil 
A „MEGA meghajtás” névre keresztelt egységgel a jövőbeni asztronauták képesek lehetnek eljutni a szomszédos galaxisokba és csillagrendszerekbe is – meglepő módon bárminemű hajtóanyag felhasználása nélkül.
A Fullertonban található Kaliforniai Állami Egyetem fizikus emeritus professzora, Jim Woodward egy igazán hajmeresztő ötlettel állt elő – olyan rakétákat álmodott meg, melyek szívében az energiaforrást apró kristályok szolgáltatják több tízezer rezgés per másodperces sebességgel, miközben elektromos áram alatt tartózkodnak.
A találmányát Mach-effektusú gravitációs asszisztens (MEGA) meghajtásnak nevezte el, ami sugárhajtás helyett kizárólag elektromosságon alapul, ezért semmiféle nehézégésű üzemanyag nem szükséges az üzemeltetéséhez – számolt be róla a Wired magazin.
Woodward szerint a MEGA meghajtással és egy atomreaktor segítségével akár a fénysebességhez közeli gyorsaságot is ki lehet sajtolni a rakétákból, feltéve, ha évtizedekig kitartó elektromos áramforrással táplálják a rendszert.
A technológia a Mach-elven alapszik, amit maga Albert Einstein írt le először. Lényege, hogy az inercia összefüggésbe hozható a távoli gravitációs hatásokkal – amint egy objektum energiája megváltozik, az idő és a tér anyaga vele együtt módosul.
Magyarán ha a MEGA meghajtásért felelős apró piezoelektromos lemezek egyidejűleg változtatják a tömegüket és az energiaállapotukat, elméletben gyorsulásnak indulhatnak. Woodward már lassan harminc éve dolgozik a MEGA megalkotásán, még a NASA innovatív fejlesztésért járó ösztöndíját is elnyerte 2017-ben.
Az amerikai űrhivatal támogatása révén a fizikus és kollégái egy SSI Lambda nevű űrhajómodellt is megterveztek, amibe nagyjából 1 500 MEGA meghajtót lehetne szerelni, melyekkel soha nem tapasztalt tolóerőt állíthatna elő a rendszer.
Mike McDonald, a marylandi Tengerészeti Kutatólaboratórium űrkutatási mérnöke a biztató eredmények ellenére meglehetősen szkeptikus a vívmánnyal kapcsolatban:
„Úgy gondolom, hogy 1:10-től az 1:10 000 000-ig húzódó spektrumban szinte bármilyen eséllyel kijelenthetjük, hogy működik az eljárás. De képzeljük csak el, mi lenne, ha véletlenül pont eltalálnánk? Ezért vállaltuk el ezt a magas kockázattal, egyúttal magas jutalommal járó munkát – ezért szenteljük egész életünket a tudománynak.”
Woodwardék azt tervezik, hogy a közeljövőben a koncepciót egy tesztrepülés keretein belül akár a világűrbe is eljuttathatják, ahol Föld körüli pályán vizsgálhatják meg, valójában miként funkcionál a különleges masina.
