AKTUÁLIS
Fotó: Illusztráció/EPA/Kim Ludbrook Afrika lehet Európa megmentője energiafronton
Szerző: Nagy Noel
Gőzerőkkel dolgoznak azon az európai vezetők, hogy valahogy lecseréljék az Oroszországból érkező földgázt, ehhez pedig Afrika nagymértékben hozzájárulhat.
Iparági szakértők és afrikai tisztviselők is egyaránt megerősítették, hogy Európa precedens nélküli összegeket fektet be különböző afrikai energiaprojektekbe, köztük több olyanba, amit korábban biztonsági, pénzügyi vagy környezetvédelmi aggodalmak miatt felfüggesztettek.
A köz- és magánszektorból érkező, illetve azokban elérhető információk alapján a Reuters úgy kalkulálta, hogy európai energiavállalatok körülbelül 100 milliárd dollár értékben fektetnének be a kontinens földgáz- és olajprojektjeibe.
A legtöbb afrikai ország energiaszektora krónikus tőkehiánnyal küzd, jelentős befektetések lennének szükségesek, mert jelenleg nem tudnak túl nagy mennyiségben földgázt és kőolajat kitermelni – ez azonban megváltozhat a közeljövőben.
Namíbia, Dél-Afrika, Uganda, Kenya, Mozambik, Tanzánia, Szenegál, Mauritánia, Angola – érdemes elkezdeni szokni ezen országok neveit, ugyanis megvan rá az esély, hogy belátható időn belül Európa legnagyobb energiabeszállítójává válhatnak, amennyiben megkapják a szükséges befektetéseket.
Két iparági szakértő megerősítette a Reutersnek, hogy csak Namíbia napi félmillió hordó olajat ki tudna termelni, az elmúlt idők során ráadásul több ígéretes fúrás történt, ami erre utal, itt is csak a megfelelő befektetésekre van szükség.
Ami a földgázt illeti, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint csak afrikai gázzal ki lehetne váltani az orosz gáz ötödét 2030-ig. A szervezet szerint az évtized végére ugyanis évi 30 milliárd köbméter afrikai gáz érkezhet a kontinensre.
Gil Holzman, a kanadai Eco Atlantic Oil & Gas olajfeltáró vállalat vezérigazgatója, akinek cége 30 ezer négyzetkilométernyi olajlicenccel rendelkezik Namíbia partjainál, pedig egyértelműen kiemelte, mennyiire fontossá válhat az afrikai olaj és földgáz:
„Ahogyan a világ megpróbálja leváltani az orosz olajat és gázt, az ipar most az előnyös afrikai forrásokra fókuszál. A legnagyobb cégek egyre nagyobb pozíciókat építenek, egymással versengek a felfedezésért, fejlesztésért és termelésért”
Az IEA júliusi jelentése szerint még nincs akkora európai befektetés Afrikában, mint az olaj- és gázárak 2014-es összeomlása előtt, azonban folyamatosan növekszik és jelentős potenciálja van a szektornak, ami enyhítheti az egekbe lévő árakat.
Fatih Birol, az IEA vezérigazgatója még egy júniusi interjújában fogalmazott úgy, hogy jelenleg zajlik az első igazi globális energiaválság, amelyre a lehető legjobb megoldásokat kell megtalálni, különösen az orosz gáz és olaj kiváltása tekintetében.
Nagy a nyomás azonban a környezetvédelmi oldalon, amelyben az IEA is hatalmas szerepet játszik: a szervezet tavaly kijelentette, hogy amennyiben el akarjuk érni a zéró kibocsátást a gazdaságban, többet nem szabad befektetni kőolaj- és földgázprojektekbe.
A legnagyobb energiavállalatok pedig tisztában vannak ezzel a nyomással és minél hamarabb profitálnak az afrikai energiaprojektekből. Egyetértenek az iparági emberek abban, hogy nagy potenciál van a még érintetlen afrikai készletekben, azonban gyorsan kell végezni a dolgukat, mielőtt környezetvédelmi szempontból nem válik túl kellemetlenné a helyzet.
Tanzánia például múlt hónapban a norvég Equinor és a holland-angol Shell nagyvállalatokkal kötött egy grandiózus megállapodást, amelynek keretében cseppfolyós földgázt fognak előállítani és még egy 30 milliárd dolláros exportterminált is fognak építeni.
Patrick Pouyanne, a francia TOTAL Energies vezérigazgatója pedig kijelentette, hogy amennyiben sikerül javítani a biztonsági helyzetet, szándékukban áll újraindítani a 20 milliárd dolláros cseppfolyósított földgázprojektjüket Mozambikben, amelyet terrorhullám miatt kellett leállítani. Hozzátette: Namíbiában is fel fogják pörgetni az aktivitásukat.
Goncalo Falcao, az afrikai energiavállalatoknak is tanácsadást végző Mayer Brown jogi iroda ügyvédje kijelentette, hogy Kelet-Afrikában több tízmilliárd dollár értékű gázlelőhelyek vannak, amelyre mindenki rájött, ezért jelentősen fel is pörgették a cégek az aktivitásuk.
Egyelőre még ugyan nem tekinthető olajkitermelő országnak, de valamennyi nyugati energiaóriás Namíbiára tekint, mint potenciális messiásra. Nem véletlen, hogy az egyelőre meglehetősen szegény afrikai országban a legnagyobb energiavállalatok végeznek feltárásokat, mind szárazföldön, mind vízen.
A Shell pedig februárban biztató lelőhelyre bukkant, ugyanis olyan olajat sikerült felfedezni Namíbiában, ami megfelelő lehet dízel és gázolaj előállítására. A holland-angol vállalat azóta folyamatosan kutat a helyszínen és már ígéretes eredményekről beszélnek.
A TOTAL Energies szintén olajat fedezett fel Namíbiában, ráadásul a francia cég szerint jelentős mennyiségben sikerült olajat találni. Mindkét cég azonban egyetértett abban, hogy komoly befektetések kellenek, a Shell például jelezte azt is, hogy meg kell felelniük környezetvédelmi standardeknek, ezért alaposnak kell lenni a beruházások során.
Az IHS Markit nevű vállalat szerint azonban ha megtörténnek a befektetések – amelyek a Shell egyik tisztviselője szerint 11 milliárd dollár értékűek lehetnek -, akkor Namíbia napi félmillió hordó olaj kitermelésére lehet képes optimális esetben. Egy szakértő ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:
„Megvan az esély, hogy Namíbia legyen a legújabb afrikai óriás. Az orosz-ukrán háború árnyékában született a namíbiai fúrás sikere, és látjuk, hogy egyre több vállalat kíván befektetni az országban szénhidrogének feltárására”
Ez a helyzet pedig egyáltalán nem ismeretlen a világ számára, ugyanis a gyarmati időket követően a legnagyobb európai vállalatok, mint a TOTAL, a Shell és az ENI megpróbálták Észak-Afrikát és néhány szubszaharai országot feltenni az energiatérképre.
A Rystad nevű tanácsadócég szerint amennyiben ilyen ütemben nő tovább Európa energiaéhsége Afrika irányába, akkor a 2030-as évek végére 500 milliárd köbméterre nőhet a gázkitermelés a kontinensen, amely majdnem duplája a jelenleg 260 milliárd köbméternek.
Az IEA becslései szerint Afrika számára a legfenntarthatóbb az lenne, ha 2024-re még 300 milliárd köbméter alatt maradna a gázkitermelés. Az ügynökség ezen felül azt jósolja, hogy csak idén 6 millió hordó olajat fognak kitermelni az afrikai országok naponta, ami elmarad a 2010-es napi 10 millió hordótól, de megfelelő befektetések esetében ez is nőni fog.
Az olasz ENI példája mutatja meg a leginkább, hogy az európai energiacégeket mennyire vonzza Afrika: a cég kitermelésének több mint fele Afrikában zajlik, az elmúlt négy évben pedig a befektetéseik fele is a kontinensen történt.
Claudio Descalzi, az ENI vezérigazgatója nemrégiben ráadásul megállapodott Algéria, Gabon és Angola kormányaival a további exportokról, amellyel tovább lehet majd említeni az európai országok jelenleg bénító válságot.
Olaf Scholz pedig májusban személyesen utazott el Szenegálba, hogy megállapodjanak a helyi kormánnyal, hogy a németek segítenek kitermelni az egyébként jelentős gázkészletüket – noha konkrét projektben nem állapodtak meg.
Szenegál és Mauritánia területén ugyanis egy jelentős gázmező húzódik, a németek pedig szemet vetettek ezekre a készletekre. Ez nem tekinthető meglepőnek, ugyanis Európa legnagyobb energiaigényű gazdaságáról van szó, amely szintén ki akarja váltani az orosz gázt.
Nem tudni pontosan, mikorra készülhetnek el az afrikai gáz- és olajprojektek, viszont arra lehet számítani, hogy ez mindkét félnek jó lesz: Afrika végre pénzhez jut és fejlődhet, míg Európa ki tudja váltani az oroszoktól való függőségét, vagy legalább csökkentheti.
