A szempupillák méretének apró ingadozásai új betekintést nyújthatnak az ADHD-val élő gyermekek figyelmének dinamikájába.
A szemünket gyakran nevezik a lélek tükrének, a kutatók szerint azonban az emberi figyelem finom ritmusáról is sokat árulkodhat. A kulcs nem feltétlenül abban rejlik, hogy hová nézünk, hanem a pupillák apró méretváltozásaiban, miközben az agy felidéz egy emléket, figyelmen kívül hagy egy zavaró tényezőt vagy meghoz egy döntést.
A Delhi-i Indraprastha Információtechnológiai Intézet szakemberei arra kerestek választ, hogy a szem pupilláinak rezdülései segíthetnek-e a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar közelebbi feltérképezésében. A vizsgálat során 50, 10 és 12 év közötti chilei gyermek korábbi szemkövetési adatait elemezték újra.
A kísérletben 28 gyógyszeres kezelés alatt nem álló, kevert típusú ADHD-val diagnosztizált gyermek és 22 diagnózissal nem rendelkező kortársuk vett részt. A fiataloknak egy memóriajátékot kellett játszaniuk, miközben egy speciális eszköz másodpercenként ezerszer mérte a pupilláik átmérőjét.
23 százalékkal nagyobb ingadozást mutattak
A feladat során a résztvevőknek pontok helyét kellett megjegyezniük egy rácson, miközben felbukkanó képek próbálták elterelni a figyelmüket. A mérések szerint a gyógyszert nem szedő, ADHD-s gyermekek pupillareakciói próbáról próbára mintegy 23 százalékkal nagyobb ingadozást mutattak a kontrollcsoporthoz képest.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
„A pupillák válaszainak próbáról próbára történő változása olyan információkkal szolgálhat, amelyek rejtve maradnak, ha csak az átlagos pupillaméretet vagy a teljesítményt vizsgáljuk” – fejtette ki Saumya Yadav számítástechnikus, a tanulmány első szerzője, amiről a ScienceAlert számolt be.
A gyógyszert nem szedő csoportban a nagyobb pupillavariabilitás gyakran alacsonyabb pontossággal párosult a feladatok során. A pupillák méretváltozása a jelek szerint hűen tükrözte a figyelem és a feladatiránti elköteleződés pillanatnyi hullámzásait.
A különbségek egyértelműek
A kísérlet egy másik része ráadásul fontos összefüggésre világított rá a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatban. 17 ADHD-s gyermek kétszer is elvégezte a tesztet, egyszer a szokásos metilfenidát tartalmú gyógyszerének bevétele után, egyszer pedig 24 órás gyógyszerszünetet követően.
A gyógyszer hatása alatt álló gyermekek pupillái erőteljesebben reagáltak a feladatra, és lényegesen kevesebbet ingadoztak az egyes fordulók között. Reakcióik általános mintázata és időzítése sokkal közelebb állt a kontrollcsoportban tapasztaltakhoz.
A kutatók ugyanakkor óva intenek attól a következtetéstől, hogy a készítmény teljesen normalizálta volna a gyerekek figyelmét. A metilfenidát közvetlenül befolyásolhatja a pupillaméretet szabályozó élettani rendszereket, így a kísérlet nem tudta teljesen különválasztani a kognitív javulást a gyógyszer közvetlen testi hatásaitól.
A szakemberek kiemelték, hogy a szemkövetés egyelőre nem alkalmas klinikai diagnosztikai eszköznek. A kísérlet viszonylag kis létszámú volt, és ellenőrzött laboratóriumi körülmények között zajlott, míg egy valódi iskolai tanteremben jóval több zavaró tényező érheti a gyermekeket.
A Scientific Reports című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint a jövőben nagyobb léptékű vizsgálatokra lesz szükség a megfigyelések igazolásához. Amennyiben a mintázat megbízhatónak bizonyul, a módszer kiegészítheti az orvosi értékeléseket, bepillantást engedve a figyelem hullámzásának rejtett világába.