Spielberg új sci-fi kasszasikere, A leleplezés napja látványos összeesküvés-thrillerként működik, ám a történet igazi tétjét végül nem bontja ki. A film az idegen élet bizonyítására és annak nyilvánosságra hozatalára építi fel a csúcspontját, miközben a leleplezés következményeire alig fordít figyelmet.

Az Emily Blunt, Josh O’Connor, Colman Domingo és Colin Firth főszereplésével készült produkció középpontjában két szereplő áll, akik bizonyítékot akarnak szolgáltatni a földönkívüli élet létezésére, miközben kormányközeli erők próbálják őket megakadályozni ebben. A cselekmény az összeesküvésfilmek hagyományát követi, ahol a titok napvilágra kerülése jelenti a végső célt.

A film többször felveti, hogy az emberiség talán nincs felkészülve egy ilyen horderejű igazságra. A szereplők arról beszélnek, hogy az idegenek létezésének bizonyítása beláthatatlan politikai, gazdasági és vallási következményekkel járhatna, és alapjaiban változtatná meg az emberiség helyét a világegyetemben.

Végig megmarad az érdeklődés

Ennek ellenére a történet fókusza végig a leleplezés megszerzésén marad. A leleplezés napja a titok feltárását kezeli végállomásként, holott a saját maga által felvetett kérdések alapján sokkal izgalmasabb lett volna azt vizsgálni, mi történik a bejelentés után.

Spielberg továbbra is kiválóan ért a feszültségkeltéshez és az akciójelenetekhez. A 145 perces játékidő egyik csúcspontja egy autós üldözés, amelyben egy vonat is szerepet kap, és amely jól mutatja a rendező technikai tudását. Az erős akció azonban önmagában nem pótolja a hiányzó tematikus mélységet.

A film világában az idegenek nem ellenséges szándékkal érkeznek, így a valódi dráma nem a fenyegetésből, hanem az emberi reakciókból fakadhatna. A társadalmi átalakulás lehetősége, a politikai és vallási rendszerek megingása, valamint a tudományos világkép újraértelmezése mind csak háttérelem marad a kormányzati eltussolásról szóló cselekmény mögött, amely időnként ismerős panelekre épít.

A zárójelenet

A zárójelenetben Emily Blunt karaktere élő televíziós adásban jelenti be a világnak az idegen élet létezését. A bejelentést világszerte döbbent arcok, meghatott reakciók és könnyek kísérik, a jeleneteket egymásba vágott képsorok erősítik.

Az egyik legerősebb alakítást Courtney Grace nyújtja, aki egy hírolvasót formál meg, és a kamera előtt szinte szóhoz sem jut a megrendültségtől, majd lassan sírva fakad. A korábban riporterként dolgozó színésznő hiteles jelenléte külön súlyt ad a pillanatnak, miközben a film azt sugallja, hogy az idegen élet felfedezése nem szétzilálná, hanem akár egyesíthetné is az emberiséget.

A befejezés klasszikus spielbergi optimizmust hordoz, ahol az igazság végül felülkerekedik a titkolózáson. A film azonban nem vállalkozik arra, hogy részletesen megmutassa, mire épülhet ez a remény, és valóban indokolt-e.

A sci-fi így jó film marad, amelyben egy még erősebb történet lehetősége rejtőzik. A földönkívüli élet ténye önmagában kevésbé izgalmas, mint az, ahogyan az emberiség reagál rá, a film azonban ezt a kérdést csak érinti, nem bontja ki igazán.