Az európai vezetők egyre nyíltabban keresik annak módját, miként tudják megerősíteni a NATO működését akkor is, ha az Egyesült Államok egyszerre jelenti a szövetség legfontosabb pillérét és legnagyobb bizonytalansági tényezőjét, ami a prágai GLOBSEC Fórumon is meghatározó téma volt.

A kontinens döntéshozói szerint már nem az a kérdés, hogy szükség van-e Amerikára, hanem az, miként lehet kezelni a washingtoni irányváltásokat. A feszültséget az váltotta ki, hogy Donald Trump az amerikai csapatok lengyelországi állomásoztatásáról előbb visszavonta a 4000 fős telepítési tervet Pete Hegseth védelmi miniszter döntése nyomán, majd egy Truth Social-bejegyzésben mégis fordulatot jelentett be, ami Varsóban komoly zavart okozott.

Senki sem tudja, mi lesz

A Politico szerint Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter ugyan igyekezett oldani a helyzet súlyát, amikor úgy fogalmazott, „gondolják csak el, mennyire össze lehetnek zavarodva az oroszok”, és az ügyet „némi félreértésnek” nevezte, hozzátéve, hogy „minden jó, ha a vége jó”, a háttérben azonban komoly elégedetlenség alakult ki.

Egy, a sajtóhoz eljutott amerikai diplomáciai távirat szerint az egymásnak ellentmondó washingtoni üzenetek „jelentős politikai és pszichológiai sokkot” idéztek elő Lengyelországban, ami rávilágított arra, hogy a kommunikáció hiánya legalább akkora problémát jelent, mint maga a csapatmozgás. Petr Pavel cseh elnök hangsúlyozta, „nem annyira a kivonások jelentenek gondot, hanem az információ hiánya”, mivel a szövetségeseket korábban rendszeresen tájékoztatták a változásokról, míg a mostani bejelentések szerinte „bármiféle NATO-egyeztetés nélkül” történtek.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A gyors irányváltások problémája

A gyors irányváltások még a lengyel elnök, Karol Nawrocki környezetét is meglepték, miközben Marcin Przydacz államtitkár „kaotikusnak” nevezte a washingtoni kommunikációt, és emlékeztetett arra, hogy Lengyelország a GDP öt százalékát fordítja védelemre, teljesítve a NATO-célkitűzést.

Varsó az elmúlt években tudatosan törekedett arra, hogy az Egyesült Államok megbízható partnerének számítson, nem bírálta Trump Irán elleni háborúját, és több tízmilliárd dollár értékben vásárolt amerikai fegyvereket, ugyanakkor a mostani helyzet azt mutatja, hogy ez sem garantálja a kiszámíthatóságot.

Jön a NATO-csúcstalálkozó

A vita várhatóan központi szerepet kap a júliusi ankarai NATO-csúcstalálkozón, ahol az egyik fő kérdés az lesz, hogy Európa továbbra is elsősorban amerikai fegyverrendszerekre támaszkodjon-e Mark Rutte főtitkár javaslata szerint, vagy inkább saját védelmi kapacitásait fejlessze.

Johann Wadephul német külügyminiszter arról beszélt, hogy Berlin partnereivel együtt „új, erős európai védelmi képességet” épít, miközben elismeri, hogy Washington egyre inkább Kínára és az indo-csendes-óceáni térségre összpontosít.

Az európai egység

Ugyanakkor az európai egységet belső feszültségek terhelik, mivel több ország a gyors amerikai fegyverbeszerzéseket tartja a leghatékonyabb elrettentő eszköznek Oroszországgal szemben. Pål Jonson svéd védelmi miniszter óva intett attól, hogy „európai preferenciát” építsenek be az uniós beszerzési szabályokba, hangsúlyozva, hogy „elsődleges felelősségem, hogy fegyvereket adjak a harcoló katonák kezébe”, és ez szerinte származhat Európából, az Egyesült Államokból vagy akár Ázsiából is.

A transzatlanti kapcsolatok érzékenységét jelzi, hogy Thomas DiNanno amerikai külügyi államtitkár Lengyelországban, Romániában és Észtországban is tárgyalt, ahol az „EU védelmi protekcionizmusa” és az „America First fegyverexport-stratégia” is napirendre került. Oana Țoiu román külügyminiszter kiemelte, hogy a hazai iparfejlesztés és a munkahelyteremtés „nagyon fontos”, ugyanakkor Bukarest több mint kétmilliárd dollár értékű amerikai haditechnikai eszköz beszerzését tervezi, mert fenn kívánja tartani a szoros együttműködést Washingtonnal.

Európa így kettős kényszerben próbál egyensúlyt találni, mivel egyszerre akarja erősíteni saját stratégiai autonómiáját és biztosítani, hogy egy esetlegesen kiszámíthatatlan Trump vezette Egyesült Államok továbbra is elkötelezett maradjon a NATO mellett, ami az elkövetkező hónapok egyik legfontosabb geopolitikai kérdése lesz.