Ez volt az az időszak, amikor Hollywood olyan karaktereket és történeteket alkotott, amelyek nem csupán néhány évre szóltak, hanem évtizedekre beépültek a popkultúrába. A korszak filmjei egyszerű, könnyen szerethető alapötletekre épültek, mégis olyan emlékezetes szereplőket és jeleneteket adtak a világnak, amelyeket a mai napig idéznek.

A 90-es évek humorának egyik legnagyobb ereje az volt, hogy nem akart mindent túlbonyolítani. Egy ügyetlen, de jó szívű főhős, egy teljesen abszurd helyzet vagy néhány tökéletesen időzített poén gyakran elég volt ahhoz, hogy egy film milliókat ültessen a moziszékekbe. Ez az időszak olyan komikus színészek felemelkedését hozta el, mint Jim Carrey, akinek elképesztő mimikája és fizikai humora új szintre emelte a műfajt.

A korszak vígjátékai ráadásul Magyarországon is óriási népszerűségnek örvendtek. A VHS-kazetták, majd később a televíziós vetítések révén ezek a filmek szinte minden háztartásba eljutottak. Sokaknak egy-egy ilyen alkotás jelentette az első nagy mozis élményt, amelyet később újra és újra megnéztek.

Bár azóta rengeteget fejlődött a filmtechnika, és a humor is sokat változott, bizonyos vígjátékok egyszerűen nem öregszenek. Nem számít, hogy valaki 15 vagy 50 éves: ezek a filmek képesek ugyanazt a felszabadult nevetést kiváltani, mint bemutatásuk idején.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

1. Reszkessetek, betörők! – a karácsonyi vígjáték, amelyből örök klasszikus lett

Kevés film tudott olyan erősen beépülni a karácsonyi hagyományok közé, mint a Reszkessetek, betörők!. A Chris Columbus által rendezett film 1990-ben került a mozikba, és azonnal hatalmas sikert aratott. A történet egyszerű, mégis zseniális: a nyolcéves Kevin McCallistert családja véletlenül otthon felejti karácsonyi utazásuk előtt, neki pedig egyedül kell megvédenie a házat két ügyetlen betörőtől.

A film legnagyobb erőssége természetesen Macaulay Culkin volt, aki mindössze 12 évesen vált világsztárrá. Kevin karaktere egyszerre volt gyerekesen ártatlan és elképesztően találékony. A humor nagy része abból fakadt, hogy a kisfiú olyan csapdákat állít a betörőknek, amelyeket egy felnőtt is nehezen kerülne el.

Joe Pesci és Daniel Stern párosa szintén legendássá vált. A két betörő, Harry és Marv tökéletes ellenpontja Kevinnek: felnőttek ugyan, mégis folyamatosan alulmaradnak egy kisgyerekkel szemben. A film egyik különlegessége, hogy a fizikai humor ellenére soha nem veszítette el a szívét. A nevetés mellett ott van benne a család fontossága, a magány érzése és az ünnepi hangulat is.

A produkció elképesztő pénzügyi sikert ért el: körülbelül 18 millió dolláros költségvetésből készült, és világszerte több mint 477 millió dolláros bevételt termelt. A magyar közönség számára is különösen emlékezetes lett, hiszen az évek során szinte minden karácsonykor visszatérő televíziós kedvenccé vált.

Miért működik még ma is?

Mert az alaphelyzet örök: minden gyerek elképzelte már, milyen lenne egyedül maradni otthon, és azt csinálni, amit csak akar. A film pedig ezt az álmot ötvözte egy tökéletes családi vígjátékkal.

2. Dumb és Dumber – Dilibogyók – amikor az ostobaság művészetté vált

A 90-es évek vígjátékainak egyik legőrültebb darabja kétségtelenül a Dumb és Dumber – Dilibogyók. A film 1994-ben jelent meg, és olyan szintre emelte az abszurd humort, amely azóta is rengeteg vígjátékra hatással volt.

A történet két barátról, Lloyd Christmasről és Harry Dunne-ról szól, akik nem éppen éles eszükről híresek. Amikor Lloyd talál egy pénzzel teli aktatáskát, úgy döntenek, hogy elindulnak egy hosszú utazásra, hogy visszaadják azt a tulajdonosának. A film főszereplői Jim Carrey és Jeff Daniels voltak, akik tökéletes párost alkottak. Carrey ekkor már a kilencvenes évek egyik legnagyobb komikus sztárja volt, elképesztő energiával és fizikai humorral, Daniels pedig bebizonyította, hogy a visszafogottabb játékstílus is tökéletesen működik mellette.

A film egyik titka, hogy a karakterek annak ellenére szerethetők, hogy szinte minden döntésük rossz. A néző nem rajtuk nevet, hanem velük együtt élvezi az abszurd helyzeteket.

A produkció körülbelül 17 millió dollárból készült, és világszerte mintegy 247 millió dollárt termelt, ami hatalmas sikernek számított. A film az évek során kultikus státuszt szerzett, és sok rajongó ma is a 90-es évek egyik legjobb vígjátékaként emlegeti. Egy filmes közösségi szavazáson is az évtized egyik legnépszerűbb komédiái között szerepelt.

Érdekesség Jim Carreyről

1994 különösen fontos év volt a színész karrierjében: ekkor mutatták be többek között az Ace Ventura: Állati nyomozó, A maszk és a Dumb és Dumber című filmeket is, amelyek együttesen világsztárrá tették.

3. A maszk – Jim Carrey filmje, ami meghódította a világot

Ha van film, amely tökéletesen bemutatja a kilencvenes évek őrült, színes és túlzó humorát, akkor az A maszk mindenképpen ilyen. A film főszereplője Stanley Ipkiss, egy félénk banki alkalmazott, aki talál egy mágikus maszkot, amely teljesen megváltoztatja személyiségét.

A maszk viselője elveszíti gátlásait, és egy rajzfilmszerű, őrült karakterré válik. Jim Carrey itt kapta meg azt a szerepet, amelyben minden tehetségét megmutathatta: túlzó arckifejezések, elképesztő mozgás és teljesen kiszámíthatatlan humor jellemezte az alakítását.

A film különlegessége volt, hogy az élőszereplős vígjátékot látványos digitális effektekkel kombinálta. Akkoriban ezek az effektek még újdonságnak számítottak, és sok néző számára lenyűgöző élményt jelentettek.

A film Cameron Diaz számára is hatalmas áttörést jelentett, hiszen ez volt az egyik első nagy hollywoodi szerepe. A párosuk különösen jól működött a vásznon. A maszk világszerte több mint 350 millió dolláros bevételt ért el, és Jim Carreyt végleg beemelte Hollywood legnagyobb komikus sztárjai közé.

Miért szeretjük még mindig?

Mert teljesen elszakad a valóságtól. Nem akar realista lenni, hanem egy kétórás őrült játék, ahol minden jelenetben történik valami váratlan.

Miért pont a 90-es években születtek ilyen legendák?

A 90-es évek vígjátékai azért működtek ennyire jól, mert a karakterek álltak a középpontban. Nem a látványos technológia vagy a különleges effektek vitték el a filmet, hanem az emlékezetes szereplők.

A korszakban még fontos szerepet játszott a mozi közösségi élménye is. Egy sikeres vígjátékot nemcsak megnéztek az emberek, hanem beszéltek róla, idézték a jeleneteit, kölcsönadták a kazettát a barátaiknak. A 90-es évek filmjei egyszerre voltak egyszerűek és kreatívak. Nem akartak mindenáron üzenetet közvetíteni, sokszor csak azt a célt szolgálták, hogy másfél-két órára elfeledtessék a hétköznapi problémákat.

Egy korszak, amely még mindig képes megnevettetni

A Reszkessetek, betörők!, a Dumb és Dumber – Dilibogyók és A maszk három teljesen különböző film, mégis ugyanaz köti össze őket: olyan humorral rendelkeznek, amely nem kötődik egyetlen korszakhoz sem.

30 évvel később is működnek, mert nem csupán poénokra építenek, hanem ikonikus karakterekre, emlékezetes jelenetekre és olyan pillanatokra, amelyeket egy egész generáció őriz. Talán ezért van az, hogy amikor újra elindul valamelyik a képernyőn, sokan pontosan tudják, mi következik – és mégis ugyanúgy nevetnek rajta, mintha először látnák.