Mérhetetlen fájdalmat érez a pályán elhunyt 18 éves focista édesanyja
Az Andráshida SC labdarúgója, Hegedűs Viktor a pályán esett össze, és hiába küzdöttek órákig az életéért, végül nem sikerült megmenteni, és eltávozott az élők sorából.
Facebook/Tarr Andráshida SC 
Az ATV Híradó riportjából kiderült, a percek alatt kiérkező mentők közel 65 percen keresztül folytatták a csapattársak által megkezdett újraélesztést, mégsem jártak sikerrel, fel kellett adniuk a küzdelmet.
Az Andráshida SC elnöke, Soós Zoltán megrendülten nyilatkozott a tragédiát követően, ugyanis semmi jele sem volt annak, hogy az egyébként fitt és egészséges Viktor éppen focizás közben veszítheti életét:
„A nagy csapatban is többször szerepelt. Egy nagyon jószívű, jólelkű, barátságos, mindenkivel jó viszonyt ápolt. A testvére is futballozik. A szülők a pálya mellett laknak, azonnal a helyszínre siettek, és sajnos végig kellett nézniük azt, ami történt.”
A megyei labdarúgó-szövetség igazgatója, Józsi György szerint nem érte túlságosan nagy megterhelés a fiatal sportolót, mivel bemelegítés elején következett be a tragédia:
„Reggel ahogy érdeklődtem az egyesületnél, elmondták, hogy a nyári szünet után az első edzésen, gyakorlatilag álló helyzetben passzolgattak, és egy passzolás után esett össze a játékos.”
Viktor édesanyja a Bors magazin felkeresésére elmondta, olyan fájdalmat érez, amit egész élete során sem fog tudni kiheverni:
„A nagyobbik fiam, Olivér a ZTE-ben focizik, és éppen szintén edzésen vett részt. Azonnal szóltunk neki, hogy mi történt, és ő természetesen a testvéréhez sietett, hogy elbúcsúzhasson tőle. Beszélni már egyikünk sem tudott Viktorral, de legalább átölelhettük. Viktor valószínűleg hirtelen szívmegállás miatt hunyt el.”
„Élsportoló volt, sohasem dohányzott és nem is ivott. Egészségesen élt és táplálkozott, mindig vigyázott magára és az egészségére. Soha az életben nem tudjuk feldolgozni a fiam elvesztését. Tökéletes ember volt, mindig kedves és udvarias. Népszerű volt a barátai és a lányok körében is, de ő csak a kedvesét szerette. Képtelen vagyok elfogadni, hogy most is múltidőben kell róla beszélnem, mert tudom, hogy örökre velünk marad. Ő az életem értelme! Büszke vagyok rá, hogy az én fiam.”
