Egy 17. századi francia arisztokrata nő aranyszálakkal és elefántcsont műfoggal küzdött a fogai megtartásáért.
Évtizedes rejtélyre derült fény a franciaországi Château de Laval kastélyban talált 17. századi koporsó vizsgálatakor. A régészek még a 80-as évek végén bukkantak rá egy meglepően jó állapotú fogazattal eltemetett női csontvázra, ám a szájüregében lévő különös fémszerkezet jelenlétét akkoriban nem tudták megmagyarázni.
A technológia fejlődésének köszönhetően végül háromdimenziós fogászati röntgenvizsgálattal fejtették meg az ólomkoporsó titkát. A maradványok Anne d’Alègre francia arisztokratához tartoztak, aki 1619-ben, 54 éves korában hunyt el.
A modern műszerek kimutatták, hogy a nő fogait aranyszálakkal fonták át, amelyekkel a meglazult fogsorát próbálták stabilizálni, emellett pedig egy elefántcsontból faragott műfogat is beépítettek a szájába. A szakemberek a ScienceAlert szerint megállapították, hogy az arisztokrata nő súlyos fogágybetegségben szenvedett, ami miatt a fogai sorra elveszítették a tartásukat.
„Feltételezésünk szerint a kezelésnek hármas célja volt, hiszen terápiás, esztétikai és társadalmi okok egyaránt álltak mögötte” – fejtette ki Rozenn Colleter, a francia megelőző régészeti kutatóintézet, az INRAP munkatársa.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
Az aranyszálas megoldás
Az aranyszálas megoldás hosszabb távon valószínűleg csak rontott a helyzeten. A huzalokat ugyanis rendszeresen meg kellett húzni, ez a művelet pedig folyamatos terhelést rótt a szomszédos fogakra, így azok is hamarabb meglazultak.
A 17. század elején a hiányos fogazat nem csupán az esztétikai megjelenést rombolta, hanem a beszédérthetőséget is jelentősen akadályozta. Ezt jól illusztrálja Ambroise Paré, a korábbi francia királyi orvos megfigyelése, miszerint a fogatlan páciensek beszéde torzzá és nehezen érthetővé válik.
A kétszer megözvegyült és a társasági életben aktív arisztokrata nő számára a társadalmi rang megőrzése létfontosságú volt. A feljegyzések és a korabeli elvárások alapján az akkori közösség szigorúan megítélte a nőket a megjelenésük és a hangjuk alapján.
„A fogpótlás beültetése a szövődmények kockázata ellenére is lehetővé tehette Anne d’Alègre számára, hogy megőrizze társadalmi pozícióját a bírálóival szemben” – állapították meg a kutatók a tanulmányukban.
A nő élete rendkívül megpróbáltatásokkal teli volt, ugyanis hugenottaként átélte a francia vallásháborúkat. Fiatalon megözvegyült, birtokait elvették, egyetlen fia pedig a katonai szolgálat során életét vesztette Magyarországon.
A vizsgálatok során a kutatók erős fogcsikorgatás és állkapocsszorítás nyomait is azonosították a fogazaton. Ez a rendellenesség a szakértők értékelése szerint a nőt ért folyamatos és súlyos stressz számlájára írható. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a súlyos fogágybetegség napjainkban is csaknem egymilliárd embert érint világszerte.