Ultraibolya fény segítségével azonosították egy 125 millió éves őskrokodil fosszilizálódott bőrét és feltételezett álcázó mintázatát.
Északkelet-Spanyolországban egy csaknem 125 millió éves fosszília nyújt páratlan betekintést az ősi krokodilok lágy szöveteinek szerkezetébe és eredeti külsejébe. A Barcelona Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött, nagyjából 50 centiméteres Montsecosuchus depereti nevű leletet több mint egy évszázada fedezték fel, a modern technológia segítségével most mégis új titkokat sikerült felszínre hozni róla.
A katalán Miquel Crusafont Paleontológiai Intézet munkatársai ultraibolya fénnyel vizsgálták meg a kőzetet, ami láthatóvá tette a szabad szemmel elmosódó finom részleteket. A Zoological Journal of the Linnean Society szaklapban megjelent tanulmány részleteiről a ScienceDaily írása szerint derült fény, rávilágítva az állat bőrének felépítésére, légzési anatómiájára és feltételezett színeire.
„Az ultraibolya fény segítségével olyan részleteket is megláthatunk, amelyek egyébként teljesen rejtve maradnának a kőzetben” – mondta Oscar Castillo-Visa, a kutatás első szerzője.
A vizsgálat során a szakemberek megállapították,hogy az őskrokodil pikkelyei jelentős eltéréseket mutattak a test különböző részein, miközben hiányzott róla a mai rokonokra jellemző magas farokúszó. A nyak, a végtagok és a törzs szélén található apró pikkelyekben ráadásul olyan struktúrákat azonosítottak, amelyek a mai krokodilok nyomás- és tapintásérzékelő szerveire hasonlítanak. Ez arra utalhat, hogy az érzékelőszervek először csak bizonyos testtájakon jelentek meg, és a későbbi evolúciós szakaszokban terjedtek el a teljes testen.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A mellkas területén kimutatott porcos elemek arról tanúskodnak, hogy a kisméretű hüllő már meglepően fejlett légzőrendszerrel rendelkezett. „Ezek a bélyegek arra utalnak, hogy ősi jellege ellenére az állat már nagyon jól alkalmazkodott a félig vízi életmódhoz” – tette hozzá Castillo-Visa.
A felfedezés legmeglepőbb eleme a farokrész vizsgálatakor került elő. Az UV-fény alatt felváltva világos és sötét sávok rajzolódtak ki a pikkelyeken, ami a kutatók értelmezése szerint az állat eredeti színmintázata lehetett. Ez a csíkozás egyfajta álcázásként működhetett, megbontva a test kontúrjait a környezetben. Amennyiben a feltételezés beigazolódik, ez lehet a legrégebbi ismert színmintázat a krokodilfélék törzsfáján.
„Egyelőre nem tudjuk teljes biztonsággal megmondani, milyen színű volt a krokodil farka, de feltételezhető, hogy nem tért el jelentősen a mai fajokétól, amelyek szintén változatos mintázatot viselnek” – magyarázta Albert G. Sellés, a tanulmány társszerzője.
A lelet a katalán Pre-Pyrenusok területén található Pedrera de Meià lelőhelyről származik, amely kivételes megtartási állapotú fosszíliáiról ismert. A finom tavi üledékben megőrződött maradványok között növények, rovarok, valamint ősi halak és kétéltűek csontjai egyaránt megtalálhatók.